Extrém verseny: ezer kilométert stoppoltak az országban

A háromnapos program Budapestről ­indult, Romániából és Német­országból is érkeztek stopposok, igazi nemzetközi verseny volt.

– A Hungarohitch elnevezésű, magyar stopposversenyen indultunk egy volt tanítványommal, Kovács ­Dáviddal. Több tucat települést érintettünk, érdekes emberekkel találkoztunk. Szenzációs élmény minden alkalommal – mesélte ­honlapunknak Szűcs M. Sándor.

– Előírt feladatokat kellett teljesíteni. Számít a hely, az idő és a tejesített feladatok. Ezek alapján pontozzák a kétfős csapatok teljesítményét, majd rangsorolják őket, mi a közel negyven csapatból a tizenharmadik helyen ­végeztünk – fűzte­ hozzá.

A teljesített feladatokat, érintett településeket egy szelfivel kellett dokumen­tálni.

– A Dunántúlon mozogtunk. Székesfehérvár, Szombathely, Alcsút, Felcsút, ­Körmend, Bolhás, Nagyatád vagy Pornóapáti. Csak ­néhány az érintett települések közül – idézte a tapasztalt stoppos.

Nem versenyként tekintenek a megmérettetésre. A résztvevőknek ez általában szórakozás és kikap­csolódás, megtapasztalni a világot, új emberekkel találkozni egy új, idegen környezetben.

– Ilyenkor rengeteg emberrel találkozunk. Összehozott az élet bűnügyi helyszínelővel, hullaégetővel, sok érdekes emberrel. Névtelenül, isme­retlenül beszélgethetünk, következmények nélkül.

– Közel negyven stoppot fogtunk, utaztunk kamionnal és busszal, de még traktorral is – osztotta meg a kellemes­ emlékeket Szűcs M. Sándor, akitől azt is megtudtuk, hogy ez volt a harmadik versenye.

– Régen sokat utaztam stoppal, mert nem volt pénzem. Érdekes emberekkel hozott össze a szerencse, de Isten végig kísérte utamat és vigyázott rám.

„Egész Európát végigjártam fiatal stopposként, jó érzés, hogy most is megállnak az embernek, most is végig tudom csinálni”

– utalt arra, hogy családosként egyfajta teljesít­ménytúraként tekint az ilyen kihívásra.

Meglátása szerint az őszinteség sokkal könnyebb ilyen esetekben, hiszen sokat beszélgetnek, ismerkednek, de egy stoppal csak rövid ideig utaznak. Mégis azt tapasztalják, hogy az emberek ilyenkor sem mernek gátlások nélkül társalogni és felvállalni a véleményüket.

Megyénket ők képviselték

Jász-Nagykun-Szolnok megyéből most nem indult más csapat, így jelen állás szerint a megye legjobb stoppos párosának mondhatják magukat. Korábban rendszeresen versenyzett egy csapat Martfűről is, de ők idén nem indultak.

– Itt a hangsúly az élményen, a bulin van – magyarázták a stopposverseny lényegét, amikor arról kérdeztük őket, hogy miért is vág bele ilyesmibe az ember.

– Nem számít a helyezés, mindegy, hányadik lettél, a megtapasztalt valóságot, az élményeket már soha senki nem veheti el tőled.

A stoppolás számukra egy szokatlan módja a hétköznapi mókuskerék, a komfortzóna teljes elhagyásának.

Nem tudhatják, kit vesznek fel

Ahogyan azt Kovács Dániel és Szűcs M. Sándor is elmondta, a stopposokat felvevők nagyon sokfélék lehetnek. Vannak, akik zárkózottak, nemigen szólnak alkalmi utasukhoz, mások viszont épp ellenkezőleg.

Ők megosztják gondolataikat olyanokkal is, akiket életükben először látnak.

Ezek nem feltétlenül csak személyiségjegyek miatti jellemzők. Sokan úgy gondolják, hogy sosem lehet tudni, kit vesznek fel a kocsijukba, kikkel fognak akár órákon át összezárva kocsikázni.

Egy korábbi felmérés szerint a többség nem szívesen vesz fel stopost az autójába. Azok közül, akik viszont mégis, az idősebbek azok, akik nem tételeznek fel semmi rosszat az alkalmi útitársukról.

M. G. A.

Ujvári László