Tudja, minek a maradványa a Tisza park különös építménye?

A beton alapon álló, hat vasoszlopot összefogó rácsszerkezet leginkább a békeidők zenekioszkjaira hasonlít, bár egészen más volt az egykori hivatala.

Egyébként ilyen kioszk is állt az annak idején Horthy Szabolcs hősi halált halt főispánról elnevezett parkban, amit később női napozóként beépítettek a Damjanich uszodába, majd azzal együtt lebontottak.

A most látható építmény a szállóhoz fúrt kút egykori, 160 köbméteres gazométere, gáztárolója volt, igaz, nem mai formájában. Oszlopai között állt az a töltéstől függően felemelkedő vagy lesüllyedő gáztartály – ezt hívták teleszkópos gazométernek –, ami a Pávai Vajna Ferenc geológus által a gyógyfürdőhöz fúrt kút vizéből leválasztott gázt tárolta.

Az alföldi hévizeknek ugyanis gyakori sajátossága az áldásnak, de egyben gondnak is számító magas gáztartalom, amivel együtt problémás a víz hasznosítása, ugyanakkor kinyerésével jelentős energiaforráshoz lehet jutni.

A tartályt állandóan frissített vízréteg zárta le alulról, ez tette lehetővé a harang megbízható zárását. A vízmedence, miután sokáig békaüdülőként működött, jelenleg lebetonozva látható. Az akkori takarékos világban is egyből arra gondoltak, hogy segítségével olcsóbbá tehetik a szálló és néhány környékbeli épület, köztük a színház sok drága szenet felemésztő fűtését.

A kút több mint 50 fokos vizét közvetlenül is szerették volna fűtésre is felhasználni, ami nulla fokos külső hőmérsékletig elegendőnek is tűnt, de ennél hidegebb idő esetén már szükségesnek látszott a gáz bevonása is a rendszerbe. 75 évvel ezelőtt el is végezték a szálló és a színház fűtésének átalakítását.

A dr. Tóth Tamás polgármester vezette képviselő-testület ezután megbízta a Ganz és Társa Danubius fővállalkozót, illetve Rohonczi Hugó Egészségügyi Műszaki Beren­dezések Gyára alvállalkozót a munkák kivitelezésével.

Az új létesítmény végleges műszaki átvételét 1931. november 10-én tartották, innen kezdve látta el a gázleválasztó és a hozzá tartozó műszaki rendszer a feladatát. Bár a megvalósult elképzelésnél szélesebb körű felhasználást szántak a termálvíznek és a gáznak, többek között a városi bérház és a városháza fűtését is.

A rendszer lelkét adó termálkutat, vele az egész létesítményt műszaki okból 1968-ban zárták le, így ma csupán a gazométer maradványa látható a parkban, egy figyelemre méltó műszaki megoldás emlékeként.

Szathmáry István