Magazin

2011.11.20. 14:20

A koporsó felnyitása után lőtt sebet találtak az elhunyt testén

A főhercegről már halála után az a mendemonda járta, hogy a hivatalosan közölt tüdőbetegség helyett gyilkosság végzett vele, s a koporsójának feltörése után elvégzett vizsgálat ismét tápot adott ennek a legendának.

Szathmáry István

Amikor évtizedekkel ezelőtt újra felfedezték a szolnoki Belvárosi Nagytemplom befalazott kriptáját, a várt látvány mellett egy nem túl finnyás szokás emlékei is fogadták a föld alá belépőket. A dohos levegőben elképesztő felfordulás képe rajzolódott ki a lámpák gyenge fényénél. A szebb koporsókat szinte pozdorjává zúzta valami ismeretlen kéz, s lakóik egyetlen porcikája sem volt a helyén, komoly gondot jelentve a majdani feltámadáskor. Ha a lábfej az egyik sarokban tartózkodott, akkor a hozzá tartozó koponya biztos túlnanról nézett vissza rá, nem beszélve a többi apróságról, amiből az embert pár évtizedre össze szokta rakni a teremtő.

A régi feljegyzésekből aztán kiderült, hogy nem túlvilági erő, vagy földrengés a ludas a dologban, hanem egy pontosan körülírható társaság, a Román Királyi Haderő néven ismert humanitárius szervezet katonái kotorásztak 1919-ben értékek után a néhai szolnokiak porladó maradványai között.

A katonák és a temetők között időnként elég szoros a viszony, főleg, hogy egy egy jól sikerült csata után sokan költöznek oda közülük. Emellett a harcosok nem egyszer pénzforrásnak is tekintik a holtak nyughelyét, legfeljebb ízlés dolga, mennyire mélyednek el a dologban. Napóleon gránátosai még csak az aranynak hitt bronz feliratokat feszegették le szuronyaikkal a soproni Kecske templom sírköveiről, újlatin testvéreik később már rámenősebbnek bizonyultak. Némi mentségükre szolgáljon, hogy a sírrablás szokása egyidős a temetkezéssel, valakinek mindig megfájdult a foga a megboldogultak útipoggyászára, s igyekezett is könnyíteni rajta.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] Sírrablók Zichy Mihály 19. századi képén
[/caption]
A földalatti hagyatékokkal foglalkozó régészek mondják, hogy a gazdag sírt általában arról lehet megismerni, hogy nincs benne semmi, mert gyakran már közvetlenül a búcsúztató elhangzása után lába kelt a drágább dolgoknak, még ha kegyetlenül büntették is a dolgot. Móra Ferenc szembesült egyszer ásatás közben egy ilyen régi krimi nyomaival. amikor sajnálattal vette tudomásul, hogy az éppen megtalált évezredes sírt már piszkálta valaki, csak éppen megzavarhatták tevékenysége közben. A rabló nem is tudott mindent magával vinni, többek között egy törött aranypálcát is ott felejtett kárpótlásul a régészeknek. Ennyiben maradtak, a leleteket bevitték a múzeumba, míg pár év múlva be nem szólt hozzájuk valaki a sír közeléből, hogy az udvarán álló öreg fa kidöntése közben valami fura dolgok jöttek elő a földből. Ami nem volt más, mint a sírból elvitt holmi, még a törött pálca odaillő hiányzó vége is meglett vele. Az egykori konkurencia potyán dolgozhatott, mert úgy meglepték munka közben, s jobb híján ismét elásta a zsákmányt, s nem is tudott többé visszamenni érte. Feltehetően agyonüthették, vagy más kellemetlen módon kellett távoznia az árnyékvilágból.

A világ tele van kirabolt temetőkkel, s ebben a műfajban sajnos mi is dobogósak vagyunk. Már régi királyaink sírjai is a hadak útjába estek, egy kettő maradt csak meg belőlük, de velük sem szakadt meg ez a hagyomány. Pár évtizede az egész világot bejárta a hír, hogy milyen barbár cselekedet történt a Budán, amikor az úgynevezett Nádor-kriptát törték fel és rabolták ki máig ismeretlen tettesek.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] A nádori kripta a behatolás nyomaival
[/caption]
A Budai Vár egyetlen, eredeti állapotában megmaradt része, az utolsó két nádor, József és István, valamint családtagjaiknak és leszármazottaiknak földalatti kriptája. A temetkezőhelyet 1973 körül brutálisan kifosztották, a tetemeket annyira meggyalázták, hogy csak 1987-ra sikerült mindent helyreállítani.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] József nádor képe…
[/caption]
A nádori sírboltot először 1966-ban törték fel, de akkor még nem bolygatták meg a holtak nyugalmát, később több alkalommal is próbálkoztak, míg végül a sírrablók 1973 januárjában végezték be a művüket. A feldúlt koporsók közé először belépő Zolnay László, a várban dolgozó neves régész így örökítette meg a rombolás képeit: — …a kriptában – mintha csak egy boszorkányszombat másnapján látogattunk volna el ide – kegyetlen látvány fogadott. …A kő sírládákban elhelyezett fémkoporsókat … a betörők hidegvágóval felmetszették, hogy hozzáférhessenek a bebalzsamozott tetemekhez. ...az egyik fiatal nő bebalzsamozott tetemét koporsójából kidobálva, földre vetve találtuk. Mint utóbb agnoszkálták: az ifjan elhunyt Hermina királyi hercegnő, István nádor ikertestvére volt ez, aki meghalt 1842. február 23-án. Hullámosra fésült hajzata körülfonta koponyáját. A sírrablók kirángatták koporsójából az 1847. január 13-án elhunyt József nádor mumifikált – s jellegzetes arcvonásairól, szobormása portréjáról, s veres huszárdolmányáról könnyen felismerhető – tetemét.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] …és a sírrablók által meggyalázott maradványai a feldúlt kriptában
[/caption]
A nádor fejét elválasztották a törzsétől.…én magam emeltem fel a földről, s ráhelyeztem József nádor fiának, az 1867-ben elhunyt István nádornak – ugyancsak felszakított – sírfedlapjára.... megállapították, hogy a kriptát az évek során többször feldúlták…  Ekkor szakították fel a sírrablók azokat a fémurnákat is, amelyekben a bebalzsamozott tetemek belső részeit olajban konzerválták. Ezek a feltört fémurnák egy része a földön hevert; tartalmuk pokoli bűzt árasztott…  Az akkori rendőri nyomozás negatív eredménnyel zárult.

Ezek a nem túlzottan kellemes sorok híven visszaadják a sírrablás visszataszító voltát, ugyanakkor a nádori kripta egy nagy vihart kavaró rejtélyt is produkált, ami körül csak lassan ültek el a hullámok. Az utolsó nádorról, Istvánról, a szolnoki vasút avatásán Kossuthtal összevesző főhercegről már halála után az a mendemonda járta, hogy a hivatalosan közölt tüdőbetegség helyett gyilkosság végzett vele, s a koporsójának feltörése után elvégzett vizsgálat ismét tápot adott ennek a legendának.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] István nádor képe…
[/caption]
Mellényének maradványán, de alatta a mellkason is kerek lyukat, és körülötte olyan barnás foltot fedeztek fel, melyből kimutatták a megboldogult vércsoportját. Az ekkor kiadott igazságügyi orvos szakértői jegyzőkönyv megállapításai „olyan lövési sérülésre utalnak, amely a testet elölről, a viselt mellényen át 100-120 cm-nél távolabbról  érte…A lövedék a csontos mellkasfalat sértette ugyan, de a testen nem hatolt át, illetve nem ékelődött a test szöveteibe…azt kell mondanunk, hogy a lövés a testet élőben érte."
[caption id="" align="alignleft" width="350"] …és a sok fejtörést okozó lyuk a mellényén
[/caption]
A nádor erőszakos haláláról semmiféle korabeli adat nem maradt fenn, de ebben akár az is közrejátszhatott, hogy a család alcsúti kastélyát kirabolták és felgyújtották a háború után, irattára is megsemmisült. Történelmi okok sem támasztják alá, hogy bárkinek oka lett volna végezni a halálát megelőzően hosszú ideje súlyos beteg emberrel, ettől függetlenül máig nem került igazán pont az ügy végére. Egyformán tartja magát az erőszakos halál, illetve a tüdőbaj verziója, ami szerint a vizsgálati jegyzőkönyvben leírt jelek, a ruházat és a mellkas sérülései tüdőtályog miatt is keletkezhettek.

Mindenestre a kripta feltöréséből keletkezett történelmi feladvány nem ellensúlyozza a bűntényt, meg azt a veszteséget sem, amit az eltulajdonított értékek, ékszerek, illetve történeti becsű rendjelek, kitüntetések jelentettek. Ezt a munkát feltehetően profik végezhették megrendelővel és jól szervezett orgazdahálózattal a hátuk mögött, de mellettük amatőrök széles tábora is versenyez ezen a pályán, akikről nem egyszer csak a sírokból származó piacon felbukkanó tárgyak árulkodnak.

Egy, korábban már említett, szinte humorosnak is tekinthető esetük évekkel ezelőtt Szolnok határában történt az egyik ásatáson, amikor már csak az emberi maradványok elcsomagolása váratott magára. A régészek rövid időre eltávoztak valahova, s mert álmukban sem jutott eszükbe, hogy bárki csontokra fanyalodjon, addig a helyszínen hagytak mindent. Aminek aztán annak rendje, módja szerint lába is kelt, mire visszaértek a helyszínre, s csupán egy véletlen révén sikerült a rendőrségnek az elkövető nyomára jutni. Az egyik környékbeli atyánkfiának az volt a kedvtelése, hogy unalmában feljegyezte az arra járó autók rendszámait és ezen a nyomon eljutva jutottak el a tolvajokig, akik orvostanhallgatóknak akarták tanulmányi célra eladásra kínálni a megboldogultak porhüvelyét. Az ő esetükben igazán kár, hogy talán nincs alapjuk a kísértethistóriáknak, mert legalább a túlvilági szellemek jól farba rúghatták volna az illetőket.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!