Így rohanunk reggel a rohanásba

Az időpont most sem ­változott, csak ma már egy sarkkutatónak tűnök a sötétben, ahogy vastagon felöltözve, kezeimen kesztyűvel, a fejemen kapucnival rovom a környék utcáit.

Mondjuk legalább nem magányosan.

Nyári futótársaim rendszeresen előbukkannak a sötétből, intünk egymásnak most is, ahogy már jó ideje, kis közösség lettünk.

[embed]http://gph.is/1MREMfI[/embed]

Aztán vasárnap a szokottnál jóval később indultam, egyikükkel mégis összefutottam. Úgy látszik, a hideg hajnal helyett inkább a kellemes napsütésre szavazott.

Vagy csak simán elaludt, ahogy én is.

M. G. A.