Fogadom

Van egy megfigyelésem. Január első napjaiban évről évre megszaporodik a kocogók száma a vármegyeszékhely legkedveltebb futóútvonalain. Egymást érik az újévi fogadalmak a folyóparti sétányokon, ki-ki a maga tempójában fogyasztja a kilométereket. Már az is dicséretes persze, ha valaki veszi a fáradtságot, és megpróbál sportos életmódra váltani. Mégis, sokukban van egy közös: februárban már csak töredékükkel találkozom. 

Hobbifutóként saját magam is megtapasztaltam, nem mindegy, hogy nap nap után ugyanazokat a köröket rójuk-e, vagy megpróbáljuk valahogyan „feldobni” az útvonalunkat. Ugyanis – és ezt már nem én, hanem edzők mondják – amatőr szinten is ugyanolyan fontos az edzés változatossága, mint a profiknál. 

Mi mindnyájan, akik azért futunk, hogy egészségesek maradjunk, jó ha megbarátkozunk vele: az edzésünk minősége nem csupán a mennyiségtől és a gyorsaságól függ, legalább olyan fontos a hol kérdése. Szolnokon – és gyanítom, megyeszerte – ugyanis számtalan kiváló futópályára lelhetünk, csak alaposabban kell szétnéznünk. 

Végre ránk mosolygott a március. A szekrény mélyéből most újra előkerülhetnek a futócipők. Ha szabad tippet adnom: ne csak azt fogadjuk meg, hogy elkezdünk futni. De próbáljunk ki új helyeket, válogassunk bátran a különféle tájak, utak, ösvények között. Megéri! Minél színesebbé tesszük a testmozgásra fordított időnket, annál nagyobb eséllyel maradunk futók akkor is, ha a kezdeti lelkesedés már elfogyott.