Utóítélet

Első blikkre fanyalogtam arra a hírre, hogy egy amputált lábú futballjátékosnak adták át a minap a 2022-ben rúgott legszebb gólért járó Puskás-díjat. 

Cseppet sem vagyok előítéletes, viszont túltolásnak és kontraproduktívnak vélem, ha valakit azért helyezünk mások elébe, mert hátrányos helyzetű. Szerintem ez is kimeríti a diszkrimináció fogalmát. 

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) párizsi gáláján tartott díjátadó ünnepség előtt szent meggyőződésem volt, hogy Richarlison katari vb-n lőtt ollózós gólja nyeri el az Öcsi bácsi nevével fémjelzett elismerést. Aki látta a Tottenham brazil csatárának parádés találatát, látatlanban neki ítélte volna a Puskás-díjat. 

Aztán két mankóval a hóna alatt jött, látott s győzött egy lengyel srác, a bal térdétől amputált lábú Marcin Oleksy. No, mondom, a FIFA-hoz is beköszöntött a világhódító divat! Ám ez is egyfajta előítélet volt, melyet azonban tüstént korrigáltam, amikor megtekintettem Oleksynek a mankóira támaszkodva kivitelezett ollózós(!) találatát. És nem holmi rászorulóknak szervezett karitatív rendezvényen tornásztatta meg magát a kelleténél is látványosabban a hajdanán épkézláb futballkapus. Nem! Lengyelországban régóta virágzik és mozog az amputált lábúak labdarúgó-bajnoksága. Bará­tunk pedig egy bajnoki meccsen talált a hálóba, háttal a kapusnak, s kapunak egyaránt. 

Oleksyt egyébként 2010-ben egy útépítésen ütötte el egy autó, ezt követően került kerekesszékbe. Ma pedig lengyel futballválogatott. Már a jelölésekor azt emelte ki az újságíróknak, hogy örül az amputált futball látótérbe kerülésének, győzelmével pedig az érdeklődés meghatványozódhat. Szó se róla! Ja, és még egy hazai utózönge az előítéleteknek: néhány héten belül megalakul az első magyar amputáltlabdarúgó-csapat…