A hely szelleme...

...tulajdonképpen egy jelenség, ami teljesen körbeöleli az embert, érzésekkel, élményekkel gazdagítja és olyan emlékekkel ajándékozza meg, amelyekre egy életen át szívesen gondol vissza. Talán mindenki képes felidézni magában olyan helyszíneket, amelyekre illik a fent említett leírás.

Azok bizonyosan, akik valaha is megvették a lábukat a szolnoki Nádas Presszóban. Egészen széles az a réteg amely ismerte, sőt mi több, szerette és olyan természetesen járt haza oda, mint a tulajdon otthonába.

Italért, társaságért, jó kedvért és jóleső megszokásból. Nem a tivornya vagy túlzásba hajló ivászat csábította a Nádasba a „népeket.” Az efféle mulatozásnak ott nem igen adtak teret. Sokkal inkább az a bizonyos „hely szelleme”, a miliő, a kisugárzás, az egymásra találások és az egymás mellett való megférés csalogatták a vendéget. Meg a kifogástalan kiszolgálás és kulturált légkör.

Évtizedek hosszú soráig változatlanul várta a betérőket és Szolnok történelmének egy darabjává vált az apró ivó. De egyszer mindenki és minden felett eljár az idő. Cikkünkben olvashatnak arról, hogyan és miért zárt be a közkedvelt kiskocsma.

Manapság már nem igazán értjük egy ilyen hely fontosságát, létjogosultságát. A kapcsolatok, a kapcsolódások átalakulnak. Kiveszőben van a jó értelemben vett „kocsmázás” is. Az a fajta, amelyik egy asztalhoz ülteti a baráti társaságot vagy a kollégákat és néhány ital mellett beszélteti, nevetteti és közösségben tartja őket. Mostanában minden egyre „virtuálisabb.”

De van, amit nem lehet átmenteni az online világba. Mert a hely szellemének fizikai tér kell... gyakran nem nagyobb, mint egy kis takaros Nádas Presszónyi.