Jó reggelt!

Nehéz a tanárgyerekek élete, főleg, ha abban az intézményben tanulnak, ahol a szülő dolgozik. Ugyanakkor olykor vicces történetek is születhetnek a helyzet miatt, amiket minden ünnep során fel lehet emlegetni. 

Mondhatni, nem a legkomolyabb kamaszként készültem a középfokú tanulmányaimra, s egy vagánykodó pillanatomban az utolsó két lépcső megtétele helyett átugrottam a fordulóban a korláton, majd a másik oldalon gyakorlatilag eltűntem a lábtörlő alatt. Épp ebben a pillanatban fordult ki az igazgatóhelyettes a tanáriból, s már kezdte is volna, hogy „Melyik az az áll...?”, de meglátta az előbukkanó fejemet, s a szája elé kapta a kezét: „Hupsz, a Szilvike kisfia!”