Jó reggelt!

Nagy lelkesen léptem tegnap a kollégám mellé, hogy dicsekedjek a fiam orvosi igazolásával. Lobogtattam a kinyomtatott papírlapot, hogy „na végre, eljutottunk idáig is”, azaz nem kellett bemennem a rendelőbe a várakozó betegek közé a papírért, hiszen elküldte az asszisztens. 

Értetlenül nézett rám, hogy mi ebben az új, és még azt is megkérdezte, hogy miért nyomtattam ki. Nem értettem, hogy mit nem ért, hiszen az igazolást be kell vinnie a fiamnak a suliba. Ő – mint mondta – feltölti a KRÉTA felületére, vagy egyszerűen továbbküldi az osztályfőnöknek. A nagy örömöm tehát egy újabb felismerése annak, hogy mindenki más halad a korral, én meg loholok utánuk.