Ebadták, akik az ebet visszaadták

Hallatlanul kedves a túrkevei történet, amelyben a város főterét díszítő pulit – mint kiderült, az ifjonti huncutság jegyében – ismeretlenek eltulajdonították.

De néhány, a polgármestertől éterben érkező szép szó hatására visszajuttatták. Közben az ebnek még párja is lett, mert ameddig „távol volt”, az egyik lelkes helyi erő pótolta egy másik pulis alkotással. Az esetről bővebben cikkünkben olvashatnak.

Hát létezik még (betyár)becsület? Úgy tűnik azon a vidéken bizonyosan. És ez remek. Mert azt jelenti, hogy az ember vállalja a hibáját. Bár az arcát mindehhez nem feltétlenül, de nem is baj, mert a térfigyelő kamera megteszi ezt helyette.

Na meg ugye fiatalság, bolondság, tartja a mondás és tartják ehhez magukat az ifjak is, csak az idők és a huncutságok változnak.

Az eset hallatán talán mindannyian képesek vagyunk felidézni egy-két történetet, amelyek tinikorunk csínytevéseihez kötődnek. Olyan alkalmakhoz, amikor szinte nem fértünk a bőrünkbe és ilyen-olyan ténykedéseinkkel bosszúságot okoztunk a közvetlen vagy tágabb környezetünknek.

Ha most mosolyog ezen, akkor bizony jönnek azok az emlékek.

Mosolygok én is, csak most nem mesélek, nem való arra minden történet.

Különben nem csak ezért ér fülig a szám. Arra gondolok, milyen jó kis sztori lesz ez a pulis eset később, az „ebadtáknak”. Amikor évek, évtizedek múlva összeülnek és felidézik egy baráti összejövetel alkalmával. Hiszen végül mégis a becsület győzött.

Meg egy kicsit a biztonsági kamera is...