Miért mondtam igent ilyen gyorsan?

De nem volt jó az egész, nem tetszett, rosszul éreztem magam. Másnap azt mondta, befejeztük a kapcsolatot, fel is út, le is út. Hát milyen szerelem az ilyen? Szerintem nem is volt belém az… simán átvert. Én meg szégyellem magam, hogy ilyen naív vagyok. Tényleg az vagyok?! Marianna

Kedves Marianna! A cselekedetét ne azonosítsa önmagával. Igen, hülyeség volt, keresse, mit tanult belőle önmagáról, és ne ragadjon bele, legközelebb nem lesz ilyen könnyelmű. Ön fiatal, útját kereső ember. Tapasztalatokat keres. Formálja önt a rossz tapasztalat is. A társ személy, nem tárgy, nem önkielégítő segédeszköz.

A szex eszköz, nem cél, a szerelem, a házasság, az önajándékozás ünnepe, a másik megdicsőítésének egyetlen kincse, a teljesség és a beteljesülés élménye a szeretett személlyel. Most már tudja­, hogy ha valaki ­szexi, csini, trendi, dögös, macsó, gazdag, romantikus, az még nem szerelem, bár kezdetnek nem rossz. A férfiakhoz való hozzáállását figyelje meg. Egy dög miatt nem mind dög! Ne olcsót keressen, hanem az igazit, aki egy életen át lelki társa lesz. A kapcsolat pedig véget nem érő tanulás, göröngyös út, nem pedig állapot.

Édesapjával milyen a kapcsolata? Mert ez az alapokat befolyásolja. Kibogozandó gubanc, hogy épp amikor önt nővé tették, akkor használták, nem személy, hanem tárgy volt, és ez még sokáig fáj és vérzik… Lássa­ magát ajándékként, mert a Teremtő­ erre hívta meg!