Annyit érünk, ahány nyelvet tudunk?

Elég a tudásom? Menni fog egyszerre az írásbeli és a szóbeli? Mi van, ha mégsem sikerülne?

Ezeket a kérdéseket tettem fel magamban, majd a „házi büdzsémet” tanulmányoztam, hogy vajon tudok-e félretenni elegendő pénzt a vizsgára. Na persze, mi másból, mint a nyári munkámból.

Sok megyei diák, hallgató teszi fel magának mostanság ugyanezeket a kérdéseket, s bár nekik kell megszerezniük a vizsgához szükséges tudást, az azért mindenképpen jó hír, hogy a tehetséges, első sikeres nyelvvizsgát letett fiatalok a jövő évtől kezdődően állami kedvezményben részesülnek.

Ha valakiknek, nekik biztosan érdemes figyelniük, és élniük a díjtérítési lehetőséggel, ha másért nem, mert pénzt spórolhatnak meg.

Ezen túlmenően pedig, bár közhellyé csépelt, mégis nagyon igaz: az idegen nyelv az egyetlen eszköz arra, hogy megnyíljon előttünk a világ.

Nyelvtanárom kemény szavai hasítanak emlékeim közé, miszerint „annyit érsz, ahány nyelvet tudsz”.

Máig erős túlzásnak érzem gondolatait, ám egy dologra kiválóan rávilágítanak: érdemes és kell is foglalkoznunk más nyelvek elsajátításával, mert enélkül aligha boldogulnánk.

Legyen szó nyaralásról, üzleti útról vagy egyszerűen egy külföldi ismerősünkkel történő találkozásról.

Mindenhol beszivároghat életünkbe egy-egy különleges nyelv, amelynek elsajátításával nemcsak nyelvtani formulákat és sablonszövegeket kapunk, hanem – ami sokkal fontosabb – egy új kultúrát is jobban megértünk. Kezdjünk hát bele!

Hartai Gergely