Elég, ha csak egyszer jelez a mérő több év alatt, ha akkor életet ment

Nagyink már túl van a nyolcvanon. Ő főzi a világ legfinomabb jászsági húslevesét és a legjobb töltött káposztáját, a hivatásos festőket megszégyenítő módon meszel, és olyan élményszerűen mesél a múltról, hogy mindenki szájtátva hallgatja őt.

Történt nem is olyan régen, hogy megemlítette, gázszagot érez a fürdőszobában. Szaglásztunk, mint a vadászkutyák, de a tiszta-illaton kívül mást nem fedeztünk fel.

Mégis bogarat ültetett a fülünkbe. Mivel nagyi egyedül él, elhatároztuk, „személyi testőrt” szerzünk mellé, aki a nap huszonnégy órájában vigyázza majd őt. Egész jó áron el is szerződött hozzá egy, éppen karácsony környékén.

Kiszámoltuk, óradíja – évekre lebontva – pár fillér. A szén-monoxid-mérő (ez a név szerepel a munkakönyvében) azonnal munkába is állt, figyelt, szagolt, őrzött. Próbaidejének egyik estéjén pedig hangos csipogással jelzett is.

Olyannyira, hogy még a megyei katasztrófavédelem is a helyszínre sietett, ahol aztán megállapították: a mérő kiváló munkát végzett, a fürdőszobát valóban elborította a gyilkos, észrevehetetlen méreg.

A kazánt azóta megjavították, de a testőr továbbra is dolgozik. Éjjel és nappal. Fizetésemelést nem kér és nem panaszkodik magányos munkakörülményei miatt sem.

Nagyink továbbra is főzi a húslevesét és a töltött káposztáját. Mi pedig nyugodtak vagyunk, hogy közben biztonságban van, legalább a gázt illetően. A katasztrófavédők azóta is ezt az újszászi esetet mesélik el sokfelé ékes példaként arra: elég, ha csak egyetlen egyszer jelez a mérő több év alatt, ha akkor életet ment.

Joó Zsuzsa