Végre a családjával ünnepelhetett a százegy éves Mihály bácsi

Kitartóan várta az ajtóban a vendégeket és fáradhatatlanul fogadta a gratulációkat, jókívánságokat Mihály bácsi, kinek tiszteletére gyűlt össze a szűkebb és tágabb család az elmúlt hétvégén a Wesniczky Antal Művelődési Ház és Könyvtárban. Természetesen mindenki az ünnepeltre volt kíváncsi, mindenki vele szeretett volna néhány szót váltani, hiszen az elmúlt időszakban sokuknak nem volt alkalma személyesen találkozni a helyi idősek otthonában élő tatával, dédivel, nagybácsival (kinek mi). Most sok mindent bepótolhattak.

– Apu a mai napig az összes unokát, az összes dédunokát felsorolja gondolkodás nélkül. Szerencsére a memóriájával nincs gond, a szellemi frissessége, mondhatom, igencsak meghazudtolja a korát – mondta az ünnepelt egy szem leánya, Irénke, aki a háziasszony szerepét is betöltötte édesapja születésnapi összejövetelén. – Biztos vagyok benne, hogy ha a lábai bírnák, akkor még táncra is perdülne – tette hozzá.

Mindezt Mihály bácsi is megerősítette. Ahogy korábban is elmondta, egyetlen szívfájdalma, hogy nem úgy tud mozogni, ahogyan szeretné. Így hát a tánc a vendégekre maradt a minapi ünnepségen, ám a nótázásból nem engedett az ünnepelt. Szinte az első taktusoktól, az első soroktól kezdve együtt énekelt a Ringó Rokolya Népdalkörrel, melynek tagjai jókívánság gyanánt néhány dalcsokorral lepték meg.

A jó hangulatú színpadi produkció után Mihály bácsi vette át a főszerepet (no persze, végig övé is volt az) és maga is nótára fakadt. Volt szomorkásabb, volt vidám dal, olykor kisegítették a szövegben a dalkörös asszonyok, s éppen ettől lett különleges az ünnep.

– Tudjátok, nem mindig jutnak már eszembe a sorok, de ettől még nagyon szeretem a nótázást, amíg tehetem, dalolok – mondta az ünneplőseregnek mosolyogva.

Vidáman telt tehát a százegyedik születésnap. Családja mellett a városvezetés is köszöntötte a település legidősebb lakóját, a polgármester örömmel tett eleget a különleges születésnapi meghívásnak, s üdvözölte Mihály bácsit.

– Nagy örömmel látom, hogy ilyen szép nagy család veszi körül, legyen ez még sokáig, mert az életben, azt hiszem, ez a legfontosabb – hangsúlyozta Balogh Zoltán. A művelődési intézmény vezetője, Danyi Gyuláné Ildikó is kedves szavakkal köszöntötte az ünnepeltet.

Százegy esztendő dióhéjban

Makai Mihály 1920. szep­tember 23-án született. A családja tanyán élt, mindannyian szántottak, vetettek. Gyerekkorától pásztorkodott, kivette a részét a betakarításokból is. Elvégezte az iskolát, alig volt húszesztendős, amikor jött a háború.

Besorozták, a fronton szolgált két évig, aztán négy év hadifogság után került haza. Itthon újra a mezőgazdaságban kezdett el tevékenykedni, sok év után 1980-ban lett nyugdíjas, persze még utána is dolgozott. Négy gyermeke, három fia és egy lánya van, ma már hat unokával és tíz dédunokával büszkélkedhet. Sajnálja, hogy nem a közelében él a családja, de az elmúlt hétvége most öröm volt számára, hogy sokukkal személyesen találkozhatott.