Elképesztő méretű harcsával küzdött meg az éjszaka közepén az újszászi horgász

Bakó István nagy vágya volt, hogy sikerüljön akkora halat fognia a Zagyván a partról, ami még őnála is nagyobb. Öt évvel ezelőtt ötlött fel benne ez a gondolat, és valljuk meg, elég merész elképzelésnek tűnt, lévén, hogy a fiatalember 197 centiméter magas, a Zagyva pedig nem egy széles, nagy folyó, amely tipikusan óriás halairól volna híres.

– A Zagyva újszászi, mélyebb szakaszán fogtam a halat. Már napokkal, sőt hetekkel előtte észrevettem annak jeleit, hogy ott egy nagy hal mozog. A víz felszínén jól látszottak a tolások, a hullámzás, sőt rablás is volt. Dokumentáltam is, a telefonommal videóra vettem a víz mozgását. Korábban azon a részen már fogtam 150 centiméter hosszú harcsát is, tudtam, hogy van ott még nagyobb. Négy nappal korábban egyszer már megakasztottam, de akkor elment, nem sikerült kihúzni, az összes növényzetet, hínárt végig szaggatta, víz alatti fát keresett. Ezért kellett brutálisan erős felszerelést használnom, rendeltem is Amerikából cápázó botot és fonott zsinórt. Ez még nem érkezett meg, de nagyon erős felszerelést, 60-as fonott zsinórt használtam.

István elárulta, nem is számított akkor a nagy fogásra, egy lányismerősével ment le a partra, a kiruccanás fő célja pedig a nyársalás volt. Persze azért csak ott motoszkálhatott agyában a halfogás gondolata, hiszen az adott partszakaszt választották, és a pecafelszerelés sem maradhatott otthon. Bedobta a szereléket, de nem nagyon figyelte, egyébként is elektromos kapásjelzőt használt. Megsütötték a vacsorát, aztán befeküdt az autóba aludni, az elektromos kapásjelzőt pedig feltette a kocsi tetejére. A horgon kis élő küsz úszkált, várva az esetleg arra tévedő ragadozót.

– Fel se riadtam a nagy sípolásra, úgy szólt rám, aki velem volt. Aztán már nem is sípolt, mert eldőlt a bot. Ugrottam gyorsan, hát látom, atyaisten, megy lefelé a zsinór az orsóról, a bot pedig megy a vízbe! Gyorsan felkaptam, hát először meg sem tudtam tartani, mikor behúztam a féket. Aztán betámasztottam és következett egy kemény, tizenöt perces fárasztás, amit én legalább egy órának éltem meg. De a kísérőm nézte az időt és telefonnal próbálta is felvenni a fárasztást, bár hajnali fél három lévén igen sötét volt. Meg kellett küzdeni vele, nem engedhettem, hogy vigye a zsinórt, mert mindkét oldalon fa volt, ha belemegy az akadóba, rögtön elszabadul, mint a múltkor. Erőltettem, amennyire csak bírtam. A hal is ezért fáradhatott ki teljesen. A harcsának kicsi a szíve, nem bírta az igénybevételt, sajnos el is pusztult fárasztás közben. Kivennem úgy sikerült, hogy bele kellett mennem a Zagyvába, belenyúltam a szájába puszta kézzel, és úgy húztam ki a partra. Akkor már nem mozgott. Ezért nem is tudtam bejelenteni rekordlistára a MOHOSZ-hoz, mert az a szabály, hogy életben kell tartani. Volt pedig nálam felszerelés, hogy kikössem, míg odaérnek a halőrök, de erre már nem volt szükség – mesélte az izgalmas történetet az újszászi horgász.

Centi volt nála, így azt István már helyben megállapíthatta, hogy a jókora példány 203 centiméter hosszú – tehát nála is nagyobb. De a súlyát is szerette volna pontosan tudni. Találni kellett olyan helyet, ahol le tudta méretni. Végül az újszászi táp- és terményboltban Steinmacherr Attilánál sikerült megoldani, ahol egy Nébih által hitelesített mérlegen megmérték és hitelesítették is a mérést. A hal hosszú volt ugyan, de nem volt kövér: „csak” 54 kilót nyomott. A nagy álom azonban így is teljesült.

István a harcsa fejét szeretné kipreparáltatni, bár még nem talált olyat, aki ekkora méretű halat bevállalt volna. A halból főleg halászlé lesz, már ettek is belőle, de jutott a mérlegelésben közreműködőknek is.

– Annyira fanatikusan kergettem a harcsákat, hogy sokszor a vízpartról jártam munkába is, az autóban aludtam – vallotta meg a horgász. 

István most egyébként kicsit úgy érzi, eltelt a halfogással, mint mondja, nem csak horgászatból áll az élet. Eddig a közösségi életét is mindig a vízpartra szervezte, s úgy érezte, mintha második munkahelye lenne a vízpart. A vasútnál dolgozik egyébként, eddig fék karbantartó volt, most vált és munkavédelmi szakelőadó lesz. A továbbiakban pedig tényleg csak hobbiként tekint a pecázásra, hangoztatta.