Díjnyertes kuvaszokat nevel Simon György, a rákóczifalvai tenyésztő

Formás kuvaszok csaholása fogadott minket a rákóczifalvai Simon György tanyáján. A férfi nem csak tartja, de tenyészti is ezt a régi, szép magyar kutyafajtát. A Bivalytói Büszke Kennel kuvaszai már egy szekrényt megtöltő díjat is elnyertek különféle kiállításokon, tenyészszemléken.

Kovács Berta

Simon György kutyatenyésztő díjnyertes kuvaszaival

Fotó: Mészáros János

Simon György portáján hat szép kuvasz szaladgál, de mint megtudtuk, nincs itt minden négylábú kedvence, máshol is tart kihelyezve kutyát. De vajon honnan ered a kuvaszok iránti vonzódás?

– Falusi gyerek voltam, kiskoromtól volt körülöttem kutya, csak nem voltak törzskönyvezve. De voltak németjuhászaink, aztán kuvaszaink. 2016-ban adódott egy olyan lehetőség, hogy hozzám került egy olyan kan kutya, amivel nem bírtak a gazdái, ő már törzskönyvezett kuvasz volt. Hoztam aztán melléje egy szukát is. Innen indult tenyésztői pályafutásom. Ettől kezdve csak származási lappal rendelkező kutyát tartottam – avatott be György a kezdetekbe.

Én a magyar kutyafajtákat szeretem, nem csak kizárólag a kuvaszokat. Vallom, hogy magyar udvarra magyar kutya való. Semmivel sem rosszabbak, és nem is jobbak más fajták sem, de hazai udvarra én a magyar fajtákat tudnám elképzelni.

– Mai napig találkozom azzal a tévhittel, még kiállításon is, hogy a kuvasz kezelhetetlen fajta. De szerintem most is bebizonyítottam, hogy nem így van – hangoztatta a tenyésztő. És valóban, jelenlétében mi is bejöhettünk közéjük, simogathattuk őket, pedig kerítésen keresztül még igencsak acsarkodtak ránk.

– Azt vallom, azért van a kutya az udvaron, hogy őrizzen, ha nem vagyok itthon. Ha a kutyával napi szinten csak annyit tudunk foglalkozni, hogy kint vagyunk közöttük valamennyit, a kapcsolathoz már ez elég, az enyémek is jönnek oda, csak hogy végigmenjenek a kezem alatt. Én nem várom el tőlük, hogy felszólításra leüljenek, helyben maradjanak és hasonlók, persze ha szólok neki, akkor jöjjön oda. Az igaz, hogy a kuvaszok elég önfejűek. Ha kimegyünk az utcára, van, amelyik el sem megy mellőlem, de van, amelyik elszalad és kerül négy-öt kilométert és félóra múlva jön elő. De ilyenkor sem bántanak senkit. A saját területét nyilván őrzi, az autót is, és többségük a kiállításon is bevédi az a területet, amit elfoglalunk. De megtanulják, hogy kell itthon és a kiállításon is viselkedni – fejtette ki.

A gazda persze tartja a falkavezér szerepét. Mint megjegyezte: aki nem tudja az akaratát érvényesíteni, az ne tartson kutyát, a kuvasz különben sem való mindenkinek. Viszont a kutya jellemét is tisztelni kell.

– Kiállításra a felvezetést gyakorolni kellene, bár a kuvaszosok ilyen szempontból kicsit kirívók, mert mi nem szoktunk, ami azért csak meglátszik. Ellessük persze, hogy kell őket beállítani, de ha a kutya anatómia felépítése megfelelő, akkor beáll ő saját maga is megfelelően. Persze azért a pórázra szoktatás csak fontos a fiatal kutyáknál.

Kiállításra rendszeresen járnak és elég szép eredményeket érnek el a kutyák. Sőt, tavaly az év legjobb tenyészete címet is elnyerték.

Idén már tudtam tenyészcsoportot is kiállítani, amihez több alomból való győztes kutyák kellenek. A Békéscsabán megrendezett kiállításon, ahol nem csak kuvaszokat vonultattak fel, el is nyertük a tenyésztési nagydíjat. Ilyenkor nézik a tenyészcsoporton belül az állomány egyöntetűségét, magát a felvezetést is, és ez alapján rangsorolják az állományokat

– mutatott rá.

– Tenyésztésénél fő szempont nálam, hogy minél távolabbi rokonokat eresszek össze. Sajnos, már nagyon kicsi a kuvaszok állománya. Az ősöket ük-szülőkig nyilvántartó származási lapot nézve is kevés az a példány, ahol nem találunk azonos ősöket. A pár kiválasztásnál fontos a küllem, a megfelelő csontozat, a fejet. Ahogy sokan, én is azt vallom, a kuvasz legszebb testrésze a fej, ha megfigyeljük, olyan, mintha mosolyogna. Fontos a fül tűzése, annak állása. A szőrzet minőségét is nézem, annak dús volta lényeges lenne, de amilyen meleg mostanában nálunk az időjárás, az igazi, régi, nagyon dús szőrzetű példányokkal már alig lehet találkozni. Vannak, akik eleve bent tartják a kuvaszokat a lakásban. És a jellem sem elhanyagolható szempont. Lényeges a jó idegzet. Ok nélkül ne legyenek harapósak, de azért őrizzenek – magyarázta.

Évente egy-két jól nagyon jól sikerült alom jellemzi a tenyészetet. Persze mint mindenütt, Györgyéknél is akadnak szomorú pillanatok, mikor kiskutya pusztul el.

A díjak, serlegek viszont szaporodnak szépen, dugig van már velük egy szekrény.

Vajon melyekre a legbüszkébb a tenyésztő?

– A tavalyi évben elnyert Pető Zoltán vándordíjra, ami a legeredményesebb tenyészetért jár. Illetve a legbátrabb kuvasznak járó díjra, ami voltaképp egy bőrdíszműves készítette póráz és szöges nyakörv. De legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a Bivalytói Büszke Kennelt felvették Rákóczifalva értéktárába is – árulta el György.

A tanyán egyébként laknak tacskók is, sőt, két fekete mudi is. A tacsik is törzskönyvesek, de őket nem hordja kiállításra, azért tartja őket, hogy ne üssenek tanyát a portán a patkányok.

Egy mudi korábban terelőként élt a háznál, mikor elpusztult, nagyon sajnálták, főleg György felesége. Ezért egy kiállításokon rendszeresen szereplő mudi kölykeiből szerzett, majd később melléje egy kant is. Természetesen ők is pedigrések.