Ónodi Gábor: Csak a tapsrendnél derül ki, hogy dolgozott egy színész

A színművész kiemelte, hogy a közönség szereteténél nincs fontosabb, de azt, hogy egy darabban milyen a játéka egy színésznek az sohasem derül ki az előadás közben, csakis utána, a tapsrendnél.

– Nekem hétről hétre mindig más a foglalkozásom, most éppen egy mindenes vagyok, de voltam már elmebeteg, voltam már bohóc is – az jó sokszor – , így ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ez egy legális skizofrénia, lehet, hogy betegség, de nem kell gyógyítani – beszélt a munkájáról Ónodi Gábor.

Hallgassák meg, ahogy fény derül arra, miként és mikor kezdődött Ónodi Gábor színészet iránti érdeklődése, milyen előkészületeket érdemes megtenni, hogy megformáljunk egy új karaktert, illetve melyek a legnagyobb kihívások, amikkel szembesülhetünk, ha a színészi pályát választjuk. A beszélgetés során szóba került az is, hogy milyen tanácsai vannak azoknak a hallgatóknak, akik szeretnének rálépni erre az útra, illetve milyen különbségeket fedezhetünk fel a filmes és a színpadi játék között. Vendégünket Daróczi Dorottya rádiós szerkesztő kérdezte.