Világsztárok dalai után most már a sajátjaival hódítana a mezőtrúri Karapancsev Kristóf

– Mozgalmas és izgalmas időszak van a háta mögött. Hogy van most?

– Nagyon boldog vagyok. Nem tagadom, meglehetősen fárasztó volt az elmúlt néhány hónap, viszont mégis úgy érzem, hogy feltöltött ez az időszak, így készen állok a folytatásra.

– Mit jelent a folytatás?

– Milyen zenekarról van szó? Kikkel tervezi a közös munkát?

– Ez egy négytagú formáció lesz, egy gitárossal, egy dobossal és egy lemezlovassal dolgozom majd együtt. Inkább a múltamhoz kapcsolódnak a társaim, akik egyébként klasszikus irányból érkeznek, de természetesen a könnyűzenében is jártasak.

– Ha már említette a múltat... Honnan indult a zenei pályája?

– Gyerekkoromban zeneiskolába jártam, trombitáltam. Tinédzser koromban magam kezdtem gitározni tanulni, pengetgettem, gyakoroltam, videókat néztem a neten, így tanulgattam. Barátokkal alapítottunk is egy zenekart akkoriban. Ami biztos, nagyon érdekelt a rockzene, a könnyűzene, a gitározás pedig amolyan gyermeki lelkesedést váltott ki belőlem, s talán emiatt tanultam gyorsan ezen a hangszeren. Az említett bandával egyébként mi nyitottuk meg az első East Festet, sajnos azonban utána a tagok közül ketten kiváltak, így feloszlott a csapat. Ezután kezdtem komolyabban tanulni klasszikus zenét. 

– A könnyűzenei ambícióim egyébként már akkor is megvoltak, de még várni akartam azzal. Egy évvel később kezdtem tanulmányokat a budapesti Weiner Leó zeneművészeti szakgimnáziumban. Igaz, az érettségi évében váltottam iskolát, de nem volt mit tenni, a zene hívott. Két és fél évet jártam oda, s felvettek Stuttgartba a zeneművészeti főiskolára, az ottani négy évem alatt kezdtem el inkább foglalkozni a könnyűzenével. Amit lehetett, magam csináltam, akár a felvételeket, hangszerelést is.

– S milyen volt a külföldi élet?

– A legfontosabb, hogy nagyon hasznos volt. Hiszen ott más embereket, új szokásokat, új dolgokat lehetett tapasztalni. Úgy gondolom, hogy abban a négy évben tanultam a legtöbbet, s nemcsak a zenéről, hanem az egész életről. Nagyon sokat adott a kinti lét, így érkeztem haza Magyarországra.

– És mi történt azután?

– Hazajövetelem után két év telt el, mielőtt a Sztárban sztár leszek műsorba jelentkeztem. Előtte ugyanis voltak bizonyos negatív hatások, melyek demotiváltak, így előadóként kissé inkatív voltam, talán kissé meg is inogtam. Azután 2022 év végén megláttam a műsor hirdetését, gondolkodtam, hogy jelentkezzek-e, mert előtte egy másik tehetségkutatóról nem túl szépen küldtek el. A párom erősített meg abban, hogy végül jelentkeztem. Éppen egy évvel ezelőtt kezdődött a meghallgatások sora. A műsornak és a csatornának nagyon sokat köszönhetek. Rengeteget fejlődtem a műsor idején, a szakemberek keze alatt és a biztató közeg által. Ott erősítettek, hogy jó az, amit csinálok.

– Sokféle szerepet próbált ki a műsorban. Milyen volt ez? Mennyire voltak nehezek? Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

– Nagyon sokszor használtam ebben az időszakban a tükröt. Sikerült elfogadnom magam, így át tudtam adni a lényegét. A legnehezebb pedig talán Freddie Mercury megjelenítése volt, arra naponta tíz óránál is többet gyakoroltam. A mozgás sem volt egyszerű, de a hangot nagyon nehéz volt előhozni. Összességében persze mindegyik előadás emlékezetes valamiért.

– Milyenek voltak az utolsó pillanatok?

– Szerintem éveket öregedtem ott pár perc alatt, nagyon stresszes volt. Mosolyogtam, de rettegtem. Aztán úgy voltam vele, hogy ha nem nyerem meg, akkor is rengeteget kaptam ettől a produkciótól. Sokat tanultam és csodás emberekkel ismerkedtem meg.

– Vannak már konkrétumok a karrierével kapcsolatban?

– Kétféle koncerttípust tervezek idénre. Az egyik egyéni, ahol zenei alapra éneklek majd. A másikban pedig szerepe lesz a zenekarnak. Ez talán az élőzene által nagyobb élményt ad a közönségnek. Hosszútávon természetesen a zenével szeretnék teljesen mértékben foglalkozni. Dalokat szeretnék kiadni, koncertezni. A Sztárban sztár leszek alatt mondta nekem Balázs Klári, hogy nekik soha nem az volt a fontos, hogy hányan hallgatják őket, hanem az, hogy azt csinálják, amit szeretnek. Ez megváltoztatta azt, hogyan tekintek az egészre, átalakította a gondolkodásomat. Igyekszem megbecsülni azt, ami most van. Remélem, hogy sok embert tudok majd szórakoztatni, de ha csak egy kisebb réteghez jut el a zeném, s őket boldoggá tehetem, akkor is nagyon fogok örülni.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.