Gáspár István atya: A járvány kihívás elé állítja az ünneplőket

– Nem vitás, hogy ebben az esztendőben mindenki egy kicsit másként viszonyul majd az adventhez és a karácsonyhoz. A járvány sok mindent megváltoztatott körülöttünk.

– Az idei advent és a szeretet ünnepe a koronavírus-járvány miatt egészen különleges lesz. Nem gondolom azonban, hogy a mostani helyzet Isten büntetése vagy próbatétel lenne. Inkább azt mondanám, hogy kihívás.

Most egy más adventben és más karácsonyban kell megtalálnunk a helyünket, és magát az Istent.

– Hadd érzékeltessem mindezt egy párhuzammal! Egy ikonfestő mindig úgy festi meg az ikonját, amelyre Krisztus arca vagy éppen egy szentábrázolás kerül, hogy először legyalulja a fát, és egy alapot fest rá. Ezen készül el maga az alkotás.

– Tulajdonképpen a mostani helyzet is ilyen. A járvány „legyalulta” a karácsonyi készületet, melyet teljesen új alapokra kell helyezni. Azaz, újra fel kell fedeznünk a karácsony titkát.

– Eddig túlságosan előtérbe került az ünnepi gasztronómia, a vendégvárás, a rokonlátogatás, de a lényeg elsikkadt. Most, amikor esténként családi körbe vagyunk „kényszerítve”, lehetőséget kapunk, hogy ismét egymásra találjunk.

– Miben lesznek eltérőek az előttünk álló adventi hetek?

– Legyünk őszinték: hívők és nem hívők egyaránt úgy készülnek a karácsonyra, hogy bevásárolnak, ajándékot készítenek és kitakarítják a lakást. Ezúttal viszont sokkal kevesebb lesz az itt-ott eltöltött idő, sokkal jobban tudunk figyelni a karácsony lényegére.

– Mit jelképeznek az adventi koszorú gyertyái és milyen belső tartalommal bírnak ezek?

– A koszorú négy gyertyájából három lila és egy rózsaszín. Ezek a várakozás idejének liturgikus színeit jelenítik meg. A lila a bűnbánat színe. A rózsaszín gyertyáról pedig tudni kell, hogy az örömöt jelképezi, és a harmadik vasárnapon gyújtjuk meg. A gyertyák a koszorún nem fehérek, hiszen az már az ünnepre utal. Előtte azonban még ott van a várakozás.

– Találkozott-e a közelmúltban olyan, a vírushelyzethez hasonló kihívással az egyház, mely ennyire átírta a mindennapokat?

– Azt gondolom, legutóbb talán a második világháború befolyásolta ilyen mértékben az ünnepet. Azokra az időkre a nagyszüleink máig jól emlékeznek. Látni kell ugyanakkor, hogy a vírusos időszak is egyfajta háború, melyben nagyon nehezen éljük meg a mindennapokat. Egyre többen küzdünk depresszióval, és a szeretteink között is sok a beteg. A kihívások közepette viszont ott van velünk Isten is!

– A bajban gyakran halljuk, hogy „hol van olyankor az Úr, amikor szenvedés van a világban”...

– Valóban. Isten azonban mélyen együtt érez nehézségeinkkel. Ezt éppen a kereszt mutatja meg, azaz hogy nem kerülte ki a szenvedést, hanem a végletekig elment értünk. A közelgő ünnepen az ő keresztre feszített szeretetével válunk eggyé. Nem számon kell kérnünk Istent, hanem megköszönni neki azt, amit az adott helyzetben ad nekünk.

Hat órakor tartják a virrasztásra hangoló hajnali szentmiséket

A nemrég kinevezett szolnoki plébános arról is beszélt hírportálunknak, hogyan tölti az adventet, illetve várja-e már a karácsonyt.

– Számomra meghatározók a hajnali szentmisék, a roráték – beszélt személyes élményeiről, illetve terveiről a nyáron Nagymarosról Szolnokra helyezett atya. – Reggel hat órakor tartjuk most is ezeket az alkalmakat, melyek a virrasztásra és a szeretetvendégre hangolnak bennünket. Vagyis arra, hogy a születendő Megváltónak elkészítsük a helyet a szívünkben.

– Emlékszem, az előző helyeimen mindig gyerekekkel reggeliztünk, meghívtuk a hittanosokat a rorátékra, utána következett a reggeli. Nyilvánvalóan a járványhelyzet ezt módosítja majd. Nincs ezzel semmi gond, talán jövőre már másként lesz...