Ferenc pápa áthágta a biztonsági szabályokat, hogy a csépai atyával beszélgessen

– Szerencsés embernek érzem magam – állítja Antal András. Csépa új plébániavezető diakónusa valóban Isten kegyeltje lehet. Kevesen mondhatják el, hogy magával a pápával foghatott kezet, megölelhette őt, sőt, tíz percet beszélgethetett is vele.

Mindez csak úgy történhetett meg, hogy a Szentatya áthágta a biztonsági szabályokat.

– Mondták is a Vatikánban, hogy Ferenc pápa nagyon sokat megtett a kedvemért, ezen még a saját kollégái is meglepődtek. Ilyen bizalmas, kedélyes fogadtatásban keveseket részesít – bólogat András, megsúgva, e különleges találkozásnak azért volt előzménye.

Mivel tavaly és tavalyelőtt is kezet foghatott a pápával (ennyiben ki is merült a találkozás), így némi ismeretség volt már kettejük között. – A hivatalos utat bejárva, alig-alig akad az embernek lehetősége arra, hogy „testközelbe” kerüljön a pápával.

– Mi ezért hetvenkét darab, tangazdaságunkban megtermelt sonkát vittünk ki a Vatikánba, hogy e magyar finomságokkal hívjuk fel magunkra a figyelmet.

Kiderül, a sonkát olyan helyre tették le, ahová még a bíborosok sem jutnak be: a pápai szegények konyhájába, a Vatikán legrejtettebb zugába. Ez a csépai atya szerint szintén csodaszámba illett.

– Idén úgy gondoltuk, nem sonkát viszünk ki Rómába, hanem egy fából faragott, hatvan centis Szent József-szobrot. Ez a kedvenc szentje ugyanis a pápának, még az íróasztalán is egy ilyen kis szobor van.

– Amikor a Szentatya kezébe nyomtam Szent Józsefet, annyira meglepődött, hogy kétszer is megkérdezte, hogy tényleg az övé-e. Később még a biztonsági őrök is visszajöttek, hogy még egyszer rákérdezzenek, elcsomagolhatják-e ajándékunkat – meséli a csépai atya, aki tizenhárom társával együtt (heten csépaiak) utazott ki március 22-én a Vatikánba.

A magyar zarándokküldöttség tagjai közel lehettek a Szentatya pódiumához, bemehettek ugyanis a nyolc méteres elzárt területre. A hivatali protokollt kikerülve, ezt személyesen András atya levelezte le a pápai titkársággal.

Az elzárt részt egy fakorlát választotta el attól a „folyosótól”, ahol – szigorú őrizettel – Ferenc pápa sétál és kezet fog néhány szerencsés, elöl álló emberrel. Az első sorban általában az egyházi méltóságok állhatnak, illetve az is számít, ki, milyen célból érkezett.

– Küldöttségünkből csak én álltam az első sorban. A kezemben lévő Szent Józsefre bíztam, „intézze el”, hogy a Szentatya szóba álljon velem. Tavaly mellettem állt a nagykövet úr, a vatikáni államtitkár, a tolmács, most egyedül maradtam a zűrzavarban.

– Amikor odaért elém a pápa, megszólítottam őt, ő megismert engem. Átadtam az ajándékomat, majd megmutattam neki a mögöttem lévő asztalt, melyen ott feküdt egy dedikálásra váró csépai fakereszt, az Erdélyből származó, ugyancsak ajándékba vitt, kézzel írt húsvéti tojások garmadája, a házilag gyártott, harminc kilós juhsajtunk, valamint kolbász és lekvár.

– Csak nekünk volt asztalunk a pápai pulpitus mögött. Gondolom, meglepődhetett a látottakon a Szentatya, ugyanis az áldás után szólt az egyik érseki titkárnak, hogy hívjanak be engem a biztonsági zónán belülre, mert beszélni akar velem.

Nem titok: András és Ferenc pápa az egyház jövőjéről, a szegények segítéséről váltott néhány gondolatot egymással tíz percben, németül. A Szentatya doktorátusát Németországban készítette elő, innen a nyelvtudása. András pedig gyakran utazik ki német nyelvterületre az élelmezés kapcsán.

– Biztatott a Szentatya, hogy jó úton járok – fűzte hozzá a plébániavezető, akit a pápa a beszélgetés végén bizalmasan magához húzott és a fülébe súgott valamit.

– Persze, mindenki arra kíváncsi, mit mondhatott nekem a Szentatya. Egy egyházi kérdésemre, dilemmámra kaptam nem hivatalos választ. Egy magánember véleményét hallottam, aki azonban mégiscsak az egyház feje.

Csépa nem ismeretlen a pápa előtt

A tiszazugi Csépa jól ismert a Vatikán előtt. A falu egyik szülöttje ugyanis az a dr. Pintér Gábor magyar szentszéki diplomata, akit nemrégen neveztek ki az Apostoli Szentszék fehéroroszországi nunciusává, azaz nagykövetévé.

Ez azért is rendkívüli, mert az elmúlt száz évben nem volt magyar nagykövete az egyháznak.

– A pápával arról is beszéltünk, hogy bár Csépa nem a világ közepe, de rendkívül fontos település a Váci Egyházmegyének és persze nekem is – mondja Antal András, aki elárulja, a Szentatya azonnal tudta, merre van Csépa, sőt, említést tett arról is, hogy személyesen ismeri dr. Pintér Gábor szüleit.