A diákok közösségi szolgálata is lehet móka és kacagás

– A legtöbb közösségi munka, melyet szívvel-lélekkel végeznek a diákok, életre meghatározó élményt nyújt számukra – vélekedik Szabó Endréné pedagógus.

– A legfontosabb, hogy a gyerekek felmérjék, hogy miben lehetnek hasznára másoknak, egy helyi közösségnek, a környezetünknek. Ez a program, a szolgálat célja.

Ismeretes, 2016. január 1-jétől kötelező érettségi előfeltétel az ötven órás iskolai közösségi szolgálat. A diákok maguk választhatják ki iskolájuk lehetőségei közül, hogy milyen tevékenységet akarnak végezni.

A közösségi szolgálat lehet például szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, egyéni vagy csoportos tevékenység. Az ötven órát több év alatt is lehet teljesíteni, előnye, hogy így többféle dolgot tudnak a fiatalok kipróbálni. Akár a nyári szünetben is.

A megyében számos helyen, szervezetnél lehet a fiatalnak önmagát hasznossá tennie.

Szolnokon az egyik legnagyobb „foglalkoztató” a Verseghy Ferenc Könyvtár. Czakóné Gacov Katalin igazgató arról beszélt, hozzájuk tényleg szívesen járnak segíteni a középiskolások, hiszen az a munka, amit ott végeznek, nem megerőltető.

A számok magukért beszélnek: 2016-ban 16 iskolával voltak kapcsolatban és 196 diák töltötte náluk közösségi szolgálatát, összesen 2157 órában.

– A fiatalok egyebek között polcokat rendeztek, címkéztek és ott voltak tagintézményeink rendezvényein is – árulja el az igazgató. A legtöbben komolyan veszik a közösségi szolgálatot, de egy-egy programunknál több diáksegítőt is hívunk, gondolva az esetleges „lemorzsolódásra” – teszi hozzá.

A Tiszaföldvári Önkormányzati Tűzoltó Parancsnokságnak is több iskolával van megállapodása. Fábián Attila tűzoltóparancsnok szerint ők igazán rugalmasak.

Ha egy diák bejelentkezik hozzájuk, hogy szeretné a közösségi szolgálatot náluk eltölteni, a megyei katasztrófavédelemtől lekérik, hogy van-e együttműködési megállapodás az iskolájával. Ha nincs, gyorsan kötnek egyet az intézménnyel.

– Nálunk nem a tényleges munkáról szól a közösségi szolgálat, hiszen a gyerekek nem mehetnek ki semmilyen eseményhez, balesethez, tűzhöz. Ehhez legalább negyvenórás alapképzettséggel kell rendelkezni.

– Mi inkább oktatjuk a középiskolásokat. Beszélünk arról, mi a feladatunk, mivel foglalkozunk. Jelenleg hatan járnak hozzánk, nagyon is szívesen! Berendeztem ugyanis a laktanyában egy kondiparkot, vittem be zeneládát, lehet súlyzózniuk. Ki is használják a lehetőséget a diákok!

A fiatalok a megyei Civil Információs Centrumnál (CIC) is teljesíthetik az előírt 50 órás közösségi szolgálatot. A 16–18 éves fiatalok a programok lebonyolításánál segíthetnek. A nagyobb rendezvényeken, mint például a Civil Kavalkád, hoszteszfeladatokat látnak el, jelenléti íveket íratnak, ételosztásban működnek közre.

Tavaly ötvenen fordultak meg náluk, idén húszan, és a szeptemberi kavalkádon is 20 fiatal munkájára számítanak.

Azoknak a fiataloknak, akik a törökszentmiklósi Kapocs a Mozgássérültek Segítésére Alapítványnál segédkeznek, nehezebb a dolguk.

– Egyesületünkhöz a helyi katolikus gimnáziumból járnak ki közösségi szolgálatra a többnyire 14 és 17 év közötti fiatalok – mondja Ladányi Istvánné, az alapítvány elnöke.

– Már biztosan voltak nálunk tizenöten-húszan, egyesületünk tagjai pedig nagyon örülnek a fiatalok jelenlétének – osztja meg tapasztalatait az elnök. Hozzáteszi, eleinte a fiatalok félve segítenek a mozgáskorlátozottaknak – például amikor egy kerekesszéket kell átemelni a küszöbön –, de idővel mindez gördülékenyebbé válik.

Amolyan „álommelóként” tekintenek a gyerekek a Kéz a Mancsért Egyesületnél végezhető munkákra. Persze csak azok, akik szeretik a kutyákat. Az állatvédő szervezetnél minden örökbefogadó napon diákok felügyelnek a kutyákra és segítenek a tápgyűjtésnél.

Máskor pedig kutyákat sétáltatnak az ideiglenes befogadóknál. Hogy mindez nem is munka, hanem „buli”? A közösségi szolgálat célja éppen ez: érezzék a fiatalok, hogy másnak segíteni nemcsak hasznos, hanem szórakoztató is lehet!

Nem munka, inkább szórakozás!

– Igazán „testhezálló”, az érdeklődésemnek megfelelő munkát végzek a Szandaszőlősi Művelődési Házban – meséli a szolnoki Turza Viktória.

– A Széchenyi István Gimnázium rajz tagozatára járok, itt, a „művházban” pedig rendezvényeken segítek.

– Most például dekorációkat készítek az esti lampionos felvonuláshoz. Kell ennél klasszabb munka? Nem is munka ez, inkább szórakozás! – vélekedik a szeptembertől már tizedikes diáklány, aki eddig harminc órát töltött el Szandaszőlősön, közösségi szolgálatot végezve.

Úgy tervezi, nem is megy máshová, annyira jól érzi magát a művelődési házban.