Hol vannak az elhivatott, pályakezdő tanárok?

Valahogy egyikük se maradt velünk néhány hónapnál tovább, ilyen-olyan okok miatt mindegyikük továbbállt. Pedig a megye egyik legjobb nevű gimnáziumában akkoriban is presztízsnek számított tanítani.

Tudom, az én hibám, de a matematikaórákból leginkább annyi maradt meg bennem, hogy időről időre csak kapkodtam a fejem, miként próbáljak alkalmazkodni a folyamatosan változó követelményekhez és módszerekhez.

Tapasztalatból mondhatom tehát, a diákok szempontjából igen kedvezőtlen, ha gyakran és jelentős mértékben módosul a tantestület összetétele. Persze, mindig vannak olyan élethelyzetek – költözés, gyermek születése, nyugdíjazás –, amikor elkerülhetetlen a váltás.

S ez utóbbi, a nyugdíjazás bizony egyre több gondot okoz az igazgatók számára. Mert ha most még nincs is komoly tanárhiány mifelénk, néhány év múlva biztosan lesz.

A tapasztalt, lassan pályájuk végén járó pedagógusok mögött ugyanis egyelőre nemigen látni az elhivatott, feltörekvő pályakezdők sorát, miközben (szerencsére) lassan kikopnak azok, akik az elmúlt évtizedekben csak „nincs jobb” alapon választották a tanári pályát.

Akkor pedig ki áll a katedrára?