Közlekedéstörténet: lóvasút és trolibusz is szóba jött Szolnokon

Kevésen múlt, hogy nem valósult meg Szolnokon is egy hasonló közlekedési eszköz, mert hát a budapesti után Szolnokon is felmerült az ötlete egy lóvasútnak, sőt villamosnak, de még tovább fokozva, a trolibusznak is. Azután mindegyik hamvába holt!

Átadta helyét egy sikeresebb tömegközlekedési járműnek: az autóbusznak. Pedig 121 éve komolyan foglalkoztak a modernizálás ötletével.

Az autóbusz elődjének tekinthető omnibusznak hosszú előtörténete van. Már 1662-ben közlekedtek Párizsban hat, majd nyolcüléses omnibuszok. Ezután a lóvontatású buszok ismételten csak a XIX. században tűntek fel Londonban, Párizsban és Berlinben.

A lóvasút viszont kötött pályán, tehát síneken mozog és inkább tekinthető a vasút elődjének. Magyarországon a városi közlekedésben a megoldást először szintén a lóvasút, villamosvasút alkalmazásában látták.

A fővárosban 1866-ban nyitották meg az első lóvasutat, majd 1887-ben átadták az első városi villamosvasutat. A vidéki városok közül Szegeden az 1880-as években lóvasutat, Debrecenben pedig közúti gőzvasutat létesítettek. A századfordulón már Miskolcon, Szombathelyen és Szegeden is villamosok közlekedtek.

Szolnokon a fővárosi példát követve, a személyszállítás biztosítására először lóvasutat akartak építeni. 1892-ben Jágócsi Péterffy Zsigmond kolozsvári vállalkozó tett ajánlatot. Ő személyszállításra szolgáló, keskeny vágányú, lóvontatású tömegközlekedés létesítését tervezte. A lóvasút ügyét 1897-ben Fáy Béla pusztamonostori földbirtokos vetette fel újból.

A terv szerint: egy gerincvonal épült volna a személypályaudvar és a Szabadság tér között, amelyből két szárnyvonal ágazott volna el. Az egyik a Baross–Szapáry utca kereszteződésénél lépett volna ki a fővonalból és a Nagytemplom–Tomory–Tószegi út irányában a fatelepekig vezetett volna. Ezt a vonalat javasolták később a közkórházig meghosszabbítani.

A másik szárnyvonal az Eötvös téren ágazott volna el, a Laktanya körúton (ma József Attila u.) és a temető után a kórházi vonalhoz csatlakozott volna. Az egyvágányú pályán a kétirányú forgalmat kitérőkkel akarták megoldani. A vasútállomástól a Szabadság térig 4 kitérőt és ugyanennyi megállóhelyet terveztek.

A lóvasút létesítésének ügye hosszan elhúzódott, eredmény nélkül! Az I. világháborút megelőző években pedig a lóvontatás helyett az elektromos meghajtású vasút létesítését tervezték. Létrehozásának legnagyobb akadálya azonban a Zagyva-híd volt, amely abban az időben fából készült. Ez a szerkezet pedig alkalmatlan volt a sínek és a komoly megterhelést okozó járművek hordozására.

A villamosvonal tervezett építése nagy vitákat váltott ki a városban, melyet a korabeli sajtó tükröz a legjobban. A kormánypártinak számító Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok egyértelműen a villamos építését támogatta.

A személypályaudvar és az Alcsi vasúti megálló között közlekedő villamost évente egymillió ember venné igénybe a cikkíró jóslata szerint. Így a beruházás (ami elsősorban a pálya kiépítését jelenti) néhány év alatt megté­rülne.

Az ellenzékinek számító Tiszavidéki Újságban 1909. február 21-én megjelent egy cikk Kossik Ödön tollából. Ő a villamosépítésnek a hátrányait mutatta be. Ellenezte a villamosépítést, mivel az rendkívül nagy tőkebefektetést igényel. Az újságíró 3 hatüléses automobil(taxi) és autó-omnibuszok forgalomba állítását javasolta.

Az útvonalakat a megyeháztól a személypályaudvarig tervezte. Kossik szerint a környező településekre is lehetne autóbuszokat indítani. Ugyancsak ő vetette fel azt a javaslatot, hogy „felsővezetékes sín nélküli villamos gépkocsi járatokat” létesítsenek. Ez egyébként a trolibusz-közlekedés, amely az újságíró szerint már kiválóan bevált.

Az ötlet 1931-ben ismét felvetődött Szolnokon. Január 30-án a városházán egy budapesti székhelyű cég – a START nevű vállalat – ugyanis felkereste a város vezetőit, és felvetette a trolibusz létesítésének ötletét.

Tárgyaltak is az üggyel kapcsolatban, de aztán lekerült a napirendről a troli kialakítása. Viszont ez a fővárosi cég lehozta buszait Szolnokra, és legalább másfél évtizedig a megyeszékhely meghatározó közlekedési vállalataként írta be nevét közlekedéstörténetünkbe.