Télen több adomány eljuttatását is tervezik az erdélyi faluba

Idén augusztus végén négy önkéntes ült autóba, hogy egy erdélyi kis falu református egyházközségének segítsen. Ez volt a nyolcadik alkalom, hogy idejüket és pénzüket nem sajnálva nyújtanak segítő kezet.

– Még 2010-ben szerveztük az első diakóniai hetet, a 2013-as esztendő kivételével minden évben megtartottuk – idézte a kezdeteket Szűcs M. Sándor ötletgazda, társszervező. Az elmúlt három évben Kusajban voltak, idén más úti célt választottak. A nyolcadik diakóniai hét keretében a Brassó megyében található, Fogarastól nem messze fekvő Kóborban jártak.

– Szegedi László esperes meghívására érkeztünk az erdélyi kis faluba – jegyezte meg az önkéntes.

Ilyenkor rendszerint valamilyen munkavégzésben segédkeznek, ez idén sem volt másként. A parókia épületén javították a tetőhéjazatot, a régi, rossz cserepeket újakra cserélték. Felújították a gerendázatot, valamint az ereszcsatornákat.

Mikor odaértek, nagy meglepetés érte a füredi önkénteseket. Pontosabban a döbbenet lett úrrá rajtuk. Egyetlen műút sem vezet a faluba, murvás úton kellett eljutniuk odáig. A település infrastruktúrája elmaradott, a templom is romos állapotban van.

– Egy élni akaró magyar közösséget ismertünk meg Kóboron. Sokat küzdenek a mindennapjaikért és a településért. Fiatalok szinte nincsenek, a lakosság erősen elöregedőben van. Az idősebb lakosok költöznek vissza a faluba – vázolta az ottani helyzetet Szűcs M. Sándor.

Románok és magyarok együtt lakják a községet, jó viszonyt ápolnak. Kölcsönösen beszélik egymás nyelvét. A fiatalok azonban nagyon hiányoznak.

– Kusajban még jelen volt a fiatalabb generáció, ott sürögtek-forogtak körülöttünk, sokat segítettek. Itt, Kóboron én voltam a legfiatalabb a parókián dolgozók közül – mondta az éppen a beszélgetésünk napján negyvenkettedik életévét töltő önkéntes.

Augusztus végén nemcsak idejüket és munkájukat, hanem támogatóiknak köszönhetően adományokat is vittek a helyi egyházközségnek. Természetesen jövőre visszavárják a tiszafüredi csapatot. A tervek szerint akkor már tereprendezésben fognak segíteni, rendbe rakják a templom környékét.

– Hogy ne ragadjunk le egy helyen, három évig járunk egy településre, aztán váltunk. Egyébként is nagyon sok erdélyi kapcsolatunk van, melyeket ápolni kell. Kóborra első alkalommal mentünk, még kétszer tervezzük – árulta el terveiket Szűcs M. Sándor.

Most négyen mentek Tiszafüredről, mindannyian rendszeres visszatérő önkéntesek. Az ötletgazda mellett id. Szilágyi György, Majoros Andrásné és Kádár Dénes. Segítségük azonban nem merül ki ennyiben.

A rendszeres téli jótékonysági gyűjtés keretében idén a Kőhalom Szórvány Bentlakásnak is szerveznek támogatást. A bentlakásos iskola tanulói olyan szegény helyről érkeznek, hogy a mosást csak a kollégiumban tudják megoldani.

Másfél mázsa mosószert szeretnének adományként eljuttatni Kóborra, mely mennyiség az egész éves szükségletüket fedezi. Emellett jelentős élelmiszer-adomány eljuttatásán dolgoznak. A diakóniai hét korábbi helyszínére, Kusajra pedig élelmiszert és gyermekruhát terveznek gyűjteni.