Így élt Szolnok egykori főispánja, Almásy Sándor

Most ismét egy régi vármegyei vezető személyiségről, Almásy Sándor főispánról ejtünk néhány szót. Küry Alberthez hasonlóan ő is jászsági ember volt, 1874-ben született földbirtokos családban Jászberényben. A ma is meglévő főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem szerzett jogi diplomát.

A főispáni kinevezéshez is a közhiedelemmel ellentétben nem rang, hanem tudás kellett elsősorban. Közigazgatási szolgálatát Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében kezdte igazgatási gyakornokként, illetve gödöllői, majd kiskőrösi szolgabíróként, illetve katonai szolgálata után dunavecsei, pomázi főszolgabiróként. A forradalom alatt menekülnie kellett a kommunisták elől, házát is összelövöldözték.

Március végén először a Margit-körúti katonai fogházban, majd a Rákospalotán őrizték. Megbecsülését mutatja, hogy Pest megyéből történt távozása után huszonegy település választotta díszpolgárává, valamint az ő neve alatt árvaházi alapítványokat is hoztak létre.

A kommün bukását követően jó néhány kényes feladatot kellett megoldania. IV. Károly királynak az országot majdnem végveszélybe sodró puccskísérlete után Nyugat-Magyarország kerületi kormánybiztosa lett. Nem volt könnyű helyzetben, mivel a király szerencsétlen visszatérési kísérlet után neki kellett felügyelnie a Magyarországnak jelentős területi és presztízsnyereséget hozó soproni népszavazást, majd Guyon Árpád tábornokkal együtt ők szerelték le az országért sokat tevő, de a nemzetközi nyomásra közben teherré vált felkelőket is.

Innen került 1922 februárjában Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, majd egy évre rá Bihar vármegye főispáni székébe. Kettős hivatalát 1927 júniusában tette le, innen kezdve kizárólag Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjaként ténykedett.

Közéleti tevékenységei mellett a szolnoki Vármegyei Úrikaszinó, a Szolnok-Zagyvarékeas-Újszászi Ármentesítő Társulat, a Mezőtúr-Mesterszállási Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat és a Nemzeti Hitelintézet szolnoki fiókjának elnöke is volt. Mellette ő alapította a Budapestvidéki Villamos Társaságot.

Megyénkben Nagykörű és Szolnok választotta díszpolgárává. A szolnoki főispáni széket 1932. november 30-án adta át Horthy kormányzó utasítására utódjának, roffi Borbély Györgynek.

Távozásakor érdemei elismeréseként az államfő korábbi kitüntetései, a II. osztályú polgári hadiérdemkereszt és a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal mellé a Magyar Koronás Nagy Aranyéremmel is kitüntette. Még abban az évben elhagyta megyénket, Pomázra költözött, ahol 1945-ben minden vagyonától megfosztották.

Pomázon hunyt el 1958-ban, az ottani temetőben nyugszik.