Száz éve ért véget a háború, ami csak húsz éven át tartó békét okozott

Mint tudjuk, a marsall csak néhány hónapot tévedett. Lengyelország lerohanásával 1939. szeptember elsején vette kezdetét a második világháború.

Nem tudjuk, hogy 1918. november 11-én, délelőtt tizenegy órakor ki adta le a nyugati front utolsó lövését. Az Európát átszelő harcvonalon katonák milliói álltak készen arra, hogy a fegyverszünetet jelző kürtszó elhangzásakor utoljára meghúzva a ravaszt, az ágyút elsütve, az ő lövésük fejezze be a hosszú öldöklést.

Az végül máig nem derült ki, hogy kinek jutott ez a dicsőség. De pontosan tudjuk, hogy magyar, ezen belül Szolnok megyei katona nyitotta meg a háború több milliónyi elesettjének sorát. Kovács Pál abádszalóki fiatalember, a szolnoki 68-asok katonája július 29-én vesztette életét a zimonyi híd védelmében.

Neve, alakja, amit egy, a halála előtti napokban a hídon készült fénykép őriz az utókor számára, jelkép is számunkra. Kovács Pált nőtlen emberként, élete legszebb korszakában sújtotta le a végzet. Családja nem maradt, idős szülei siratták meg távozását.

Területi, anyagi veszteségeink, az elesettek puszta számbavétele mellett érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a háború mindig a legerősebb, legderekabb fiatalokat szólítja el közülünk. Ezért többnyire utódokat sem hagytak maguk után. Ezért korai távozásuk nemzedékekre ható, máig élő veszteséggé vált számunkra.