Ladánynak jutott a vasút füstje, Szentgyörgynek pedig a füttye…

Ez a nap emlékezetes a Jászság közlekedéstörténetében. Ezen a napon adták át ünnepélyesen az Újszász és Jászapáti között vezető vasútvonalat. Mint azt Bojtos Gábor az interneten megtalálható Jnszmtisztviselok.hu adatbázisban leírta, a vasút létrehozásában jelentős szerepe volt Beniczky Ferencnek, a megye főispánjának.

Beniczky 1881 és 1884 között töltötte be tisztségét. Főispánságának maradandó alkotásai közé tartozott két helyi érdekű vasútvonal: a Pusztatenyő és Kunszentmárton, valamint az Újszász és Jászapáti közötti szakasz kiépítése. Az érdekeltségek vezetőjeként a legmagasabb körökben lévő kapcsolatait megmozgatva mindkét vasútvonal megvalósult. 1884-ben kinevezték a belügyminisztérium államtitkárának.

Még főispáni időszakában, 1883. június 3-án Jászapátin megszervezett egy gyűlést, ahol az érdekelt birtokosok és az érintett jász települések küldötteinek felvetette egy társulás létrehozását az Újszász–Jászapáti vasútvonal megépítésére. A vonalat előzetesen harmincegy kilométerre tervezték.

Az alakuló gyűlésen megjelent Jászalsószentgyörgy küldöttsége is. Az építési engedély elnyerésére – ki mást – Beniczkyt kérték fel. Az ő hathatós segítségével meg is kapták az engedélyt az „Ujszász–Jász-Apáthii helyi érdekű vasút” létesítésére. A költségek fedezésére pedig létrehoztak egy részvénytársaságot, mely 1884. június 5-én tartotta alakuló ülését Jászapátin.

Az építési tőkét hatszázötvenezer forintban rögzítették, a fedezésére száz forintos részvényeket bocsátottak ki. Rövidesen el is készült a vasút, mely érintette Szászberket, Jászladányt, Pusztakürtöt, Jászkisért és Jászapátit. Jászalsószentgyörgy időközben kiszállt a vállalkozásból, így nem lett vasútja.

Amikor a gőzmasina Alsószentgyörgy határába ért, hosszan füttyentett. El is terjedt a mondás: Ladánynak jutott a füstje, Szentgyörgynek pedig a füttye”.

Azután elkövetkezett az avatás napja. Még szerencse, hogy két újság tudósítói is részt vettek az ünnepségen, így hű képet kapunk az eseményekről. Az más kérdés, hogy a Jászberény és Vidéke nevű lap szerkesztője nehezményezte, miért hívták meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok újságíróit.

A jászberényiek röviden és tömören leírták ez eseményeket. Adjuk át a szót nekik egy kis időre:

„Az Ujszász-jászapátii vasút, e hó 20-án nyilt meg nagy ünnepélyességgel. Ujszászon volt a találkozás, hová tömegesen tódult a nép a környékről. Délelőtt 10 órakor megérkezett a budapesti vonat, a zene hangjai s éljen kiáltások között. Beniczky Ferencz belügyminiszteri államtitkár, ki – szavai szerint – a miniszterelnököt, pénzügyminisztert és a közlekedésügy minisztert képviselte, Kohner Zsigmond a vasúttársaság elnöke fogadta, majd villás reggeli volt s aztán a közönség a fellobogózott vonatra ült, d.e. 10 óra 50 perczkor, Szászberken Hegedüs Ferencz szolgabíró, Jászladányon Réz Gyula, Kiséren Stráda Béla, voltak a szónokok s fehérbe öltözött leánykák nyujtottak virágokat az érkezőknek: de leghatásosabb volt a fogadtatás Apátin.

Ezrével hemzsegett a nép s az állomás gyönyörűen fel volt diszitve: ott állott a község elöljárósága, fehérbe öltözött leánykák csoportja, 12 magyar menyecske, jász öltözetben. Beniczkyt az elöljáróság üdvözölte s miután a leánykák és menyecskék csokrokat osztottak szét, megindult a nagyszerű menet, a községházához, keresztül a diszes diadaliven. Elöl ment a bandérium, utánna Kohner két négyes fogata s aztán beláthatatlan csoport. Délután 1 órakor volt a községházánál az ebéd. Ideigtatjuk az étlapot: fehér- és fekete leves, malacz pörkölt, velős táska (haché) vesepecsenye s marha szelet, liba, kacsa, borjú cotlette, saláta, többféle torták, kávé, sajt, gyümölcsök…”

Ebéd után a közönség egy része távozott, az előkelő vendégekkel a különvonat Újszász felé indult. Itt történt a nagy találkozás a „nemzet csalogányával”! Erről az eseményről viszont már a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok tollforgatói írtak:

„…Ujszászon legjavában éljenezték az államtitkárt és a fővárosi vendégeket, midőn az alispán észre veszi Blahánét egy coupéban, nosza oda rohant államtitkár, pesti vendég, falusi küldött mind, s egy hatalmas éljenzéssel adta jelét lelkesülésének a nemzet csalogánya iránt, ki ép vásár-helyi vendégszerepléséről volt hazatérőben. A művésznő jóízűen mosolygott le az ablak alatt állókra, miközben a vonat éljenzés között tova robogott, a küldöttség és a hivatalos vendégek legnagyobb része pedig Kohner Zs. úr vendégszerető kastélyába tért vissza Szászberekre, hol dus teríték mellett az éji vonat jöttéig vígan mulattak a magas kedvü vendégek…”

Így történt a „Jász vasút” első vonalának felavatása, amelyet 1909-ben követett a következő a Jászapáti–Vámosgyörk közti vasút.