Nehéz mit kezdeni a gyengébb terméssel

Ki ne ismerné Süsü meséjét? Arra talán kevesebben emlékeznek, hogy gyermekkorunk egyfejű sárkányának a vadkörte vagy más néven a vackor volt a kedvenc eledele. De Mátyás király történeteinek is visszatérő eleme a lédús roppanós gyümölcs. Több ezer éve fogyasztjuk tehát a fának ezen termését.

P. Pusztai Nóra

Kemény vagy puha, édes vagy savanykás? Sárga, zöld esetleg pirosba forduló, szinte mindegy. A körte közkedveltségén ugyanis semmit sem változtat. Magyarországon is számos fajta közül lehet választani.

Szeletben, falatokban, harapva csöpögősen, kompótnak, befőttnek fogyasztható. Az őszi, téli hónapokban a leghasznosabb gyümölcsünk. Mint cikkünkben olvashatják, idén megyénkben is körtehiányra lehet számítani, így viszonylag drágán vásárolhatjuk meg a piacon az ízes vitaminforrást.

A faluban töltött gyermekkorom kedves emlékei közé tartozik, hogy az éppen szezonális gyümölcsből csentünk az utcán lévő fákról, néha még az elhagyatottabb kertekből is.

Ellátott minket vitaminnal és még a lebukás miatt sem aggódtunk, hiszen éppen csak az éhségünket és szomjunkat oltottuk vele, így a csapat gyermek sem csupaszította le teljesen a fákat.

Ismertük a természet rendjét, sorra kóstoltuk az egymás után érő terméseket. A cseresznye, meggy, eper, málna és egyéb bogyós gyümölcsök sorát nyár végén a szőlő és a körte zárta, ugyanis az iskolaidő beköszöntével a bandázós falatozások is el-elmaradoztak.

De leginkább az iskola, és nem a gyengébb termés miatt. Ez utóbbival, mint látjuk ugyanis sokkal nehezebb mit kezdeni.