Többen házasodnak, mégis viszonylag kevesen vállalnak gyereket

Nem lehet megunni azt a rövid és igen kacagtató videót, amelyben kérdést szegeznek az utca emberéhez. „Uram, Önnek két választási lehetősége van. A: Örökre a feleségével marad, vagy B: …” „Bé, bé, bé, bé, bé…” – érkezik a megkérdezettől azelőtt a határozott felelet, mielőtt a B válasz feltételeit megismerné.

Mészáros Géza

Ugyan rendkívül mulatságos e videó – még a feleségem, gyermekeim és hölgyismerőseim körében is inkább mókás, mint szánalmas –, ámbátor ezt a reakciót nem tekinthetjük általánosnak. Remélhetően csak egyedinek. Hiszen a statisztikai adatok azt mutatják, az elmúlt években házasságkötések terén – az országos átlagtól ugyan még mindig elmaradva – jól áll a térségünk, a válások számát tekintve csökkenő a megyei tendencia, csupán gyermekvállalás vonatkozásban teljesítünk továbbra is viszonylag szerényen.

Azaz egyelőre nem járulunk hozzá a hazai népességfogyás megállításához.

Ne menjünk vissza túl messzire, még alig harminc évvel ezelőtt is a házasságkötésnek szinte egy éven belüli velejárója volt a minimum egyke, de többször két-három utódot számláló gyermekszületési trend. A huszonéves korban történő családalapítást szinte elvárt szinten tartotta természetesnek a társadalom, a nőknél nem a karrierépítés volt az elsődleges életcél.

Ám a házasság intézményét néhány évtizede már elavultnak tekinti a huszonéves generáció, a frigy nélkül szerződött élettársi kapcsolat pedig eddig nem túlzottan motiválta reprodukcióra az örökös társkeresésben idejüket múlató fiatalokat. Bár vélem, nem teszi senki, de ha engem kérdeznek: boldog házasságban, kiegyensúlyozott lelkivilágú gyermekekkel együtt élni mennyország. Ha a legfrissebb tudományos kutatásokat vesszük, akkor ráadásul hosszabb életet is jelent.