Egykori pártvezetők autóival közlekedtek a síneken

Az első nap bemutatták az üzemet. Végigjártuk a műhelyeket, és az egyik vágányon egy tekintélyes méretű személygépkocsit vettünk észre. Egy autót vasúti kerekekkel!

Meglepődött arcunkat látva kísérőnk a következőket mondta.

– Erről, fiúk, nem kell mindenkinek tudni!

Sejtelmesen közelebb jött és szinte suttogva folytatta.

– Ez Kádár elvtárs kocsija volt! Csajka típusú. Kádár elvtárs már nem használja, ezért a vasutasoknak adta! Mi pedig az üzemben átalakítjuk vágánygépkocsinak.

Így majdnem fél évszázad múlva utánanéztem a Csajka sínautó történetének a MÁV Archívumban. A Csajka név magyarul sirályt jelent. Egykor a Szovjetunióban gyártották ezeket a reprezentatív személyautókat, párt és állami vezetők szállítására. Az 1960-as évek fényképein is néha feltűnik Kádár és Brezsnyev (szovjet pártfőtitkár), amint egy Csajka gépkocsiban állva integetnek a tömegnek.

Azután lassan lecserélték ezeket a „benzintemetőket”, különböző vállalatoknak és intézményeknek adták át. Egy ilyen leselejtezett jármű került a MÁV állományába 1968-ban. Annak azonban semmi nyoma, hogy Kádár adta volna a vasútnak. Egykori kísérőnk értesülése csupán legenda! A MÁV viszont örömmel fogadta az autót, mert éppen akkor ment tönkre egy vágánygépkocsi, és sürgősen intézkedni kellett a pótlásáról. Így merült fel az ötlet, hogy a Csajkát áttervezik és átalakítják a síneken való közlekedésre. A gépkocsi áttervezését Mészáros Béla műszaki felügyelő végezte el. (Róla egye­lőre nem sikerült többet megtudni – a szerk.)

A kivitelezési munkákkal a MÁV Építőgépjavító Üzemet bízták meg Jászkiséren. Az átalakítást el is végezték, amely nagyrészt abból állt, hogy a gépkocsit vasúti kerekekre és tengelyekre helyezték. 1973-ban pedig sikeres hatósági próbát végeztek vele. A „Csajka vágánygépkocsi” a 902 pályaszámot kapta és jó néhány évtizedig szállította a vasúti vezetőket és más MÁV-alkalmazottakat. Selejtezése után új életre kelt ez a „vágány-járgány”! Felújítva megtekinthető a vasúttörténeti parkban, sőt alkalomadtán még a síneken is közlekedik.

A „Csajka” gépkocsit, hivatalosan GAZ-13-t, az egykori Szovjetunióban a Gorkij Autógyárban gyártották, elsősorban az állami és pártvezetők részére, de jutott a diplomáciai testületek elöljáróinak és a tábornokoknak is. A gépkocsi formatervezett, tetszetős kasznit kapott, ami abban az időben szokatlan volt a szovjetektől. A személyautóba 195 LE-s benzinmotort építettek, ami 160 km/h sebességet és persze jelentős, 16-21 liter/100 km benzinfogyasztást is eredményezett. A típusnál számos eddig ismeretlen megoldást, például automata sebességváltót, szervokormányt és fékrásegítőt alkalmaztak. Több darab is eljutott Magyarországra, elsősorban Kádár János és más fontos személyek utaztatására. Az 1960-as évek végén fokozatosan lecserélték a típust, így került belőle a MÁV-hoz is.