2019.12.21. 07:00
Életüket kockáztatták a lángoló garázsban a palackok hűtésekor
Lángoló garázs, benne több, acetilén gázpalackkal, amelyek bármikor felrobbanhatnak. Ebben az életveszélyes helyzetben sem veszítette el lélekjelenlétét két törökszentmiklósi tűzoltó. Polyák Dániel parancsnokhelyettes és Birinyi Gábor László gépjárművezető, mivel egy darabig nem fértek hozzá a palackokhoz, és nem tudták azokat kivinni, néhány méteres távolságról hűtötték a folyton visszamelegedő acetilén palackokat, ezzel megelőzve egy hatalmas robbanást. A tűzoltókat kiemelkedő teljesítményükért a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a Hősies Helytállásért elismerésben részesítette a napokban.
Forrás: Illusztráció/Shutterstock
– Körülbelül négy-öt méterről hűtöttük a gázpalackokat, miközben körülöttük lángolt a garázs. Ráadásul egy oxigénpalack is volt a helyszínen, vagyis nagyon nagy volt a robbanásveszély. Egy ekkora detonáció nemcsak a garázst semmisítette volna meg, de a mellette álló épületben is kárt tehetett volna – emlékszik vissza a történtekre Birinyi Gábor László, aki az esetek 99 százalékában a tűzoltóság gépjárművét vezeti, ehhez az esethez viszont mint beosztott tűzoltó vonult ki. Ilyen veszélyes helyzetre azonban ő sem számított.
– Ha a háztartásokban használt PB-gázpalack fölmelegszik és azt visszahűtjük, abból nincs probléma. De az acetilén gázpalackot nem lehet visszahűteni maradandóan, folyamatosan hűteni kell, mert ha egyszer fölhevült, bármikor felrobbanhat. Éppen azt beszéltük a kollégákkal, hogy bár a tűzesetek 80 százalékában hozunk ki az épületből PB-gázpalackot, vagyis gyakran, emlékezetem szerint ilyen acetilén palackkal még nem volt dolgom, mióta itt vagyok.
Fotó: Szőke Péter, BM OKF
Ennek pedig körülbelül öt vagy hat éve, maga sem tudja pontosan. Azzal viszont gyermekkorától kezdve tisztában volt, hogy tűzoltó szeretne lenni. Döntésében a családi minta mellett az is szerepet játszott, hogy szeretett volna segíteni az embereken, és látta, a tűzoltók között mekkora az összetartás.
– Nem gondolkodtunk közben, a munkánkat végeztük. Az ember csak utólag gondol bele, mi történhetett volna… – ezt már az eset másik főszereplője, Polyák Dániel parancsnokhelyettes mondja, aki 2009 óta tagja a törökszentmiklósi önkormányzati tűzoltóságnak, 2012-től pedig parancsnokhelyettesként szolgál.
– Édesapám tűzoltó volt, ennek ellenére kisgyermekként még nem gondoltam arra, hogy kövessem a pályán, csak olyan 17–18 éves koromban. Azért választottam ezt a hivatást, mert ezzel tudok segíteni az embereken, emellett mondhatni, baráti, összetartó csapatra találtam itt – indokolja azt, miért választotta ezt a hivatást, ami óriási felelősséggel jár, főleg parancsnokhelyettesként.
– Amikor eseménynél vagyunk, például tűzesetnél vagy műszaki mentésnél, minden döntés az én felelősségem. Mindenkinek egyértelműen meg kell mondanom, mit és hogyan csináljon. Igazából én felelek, ha valaki megsérül, nekem alá kell támasztanom minden egyes lépést – mondja munkaköréről, de azt is elárulja, ha újrakezdhetné, akkor is ezt a hivatást választaná.
– Ha ezt valaki huzamosabb ideig csinálja, az sokat változtat az emberen, sok mindent máshogy lát, felelősségteljesebben él. Azok a tragédiák, melyeket naponta látunk, örökre megmaradnak, nehéz ezeket elfelejteni. Meg kell tanulnunk kezelni, mert aki nem tudja, otthagyja ezt a munkát. Egy idő után már akkor is higgadtan tudjuk végezni a dolgunkat, miközben valaki a fájdalomtól kiabál mellettünk, vagy hozzátartozók zokognak körülöttünk. Nagyon fontos a jó családi háttér, hogy otthon az ember meg tudja beszélni a napját, így könnyebb feldolgozni ezeket az eseményeket…
