Kepes András: a jövő a Föld egymásrautaltságáról szól

A realista gondolkodó előadásában Magyarország, valamint a krízisbe került világ sorskérdéseiről is beszélt. Az emberiséget számos globális probléma sújtja, de úgy gondolja, hogy a jövő nem reménytelen.

Kepes András a Tövispuszta, a Világkép, valamint az Istenek és emberek regények írója, egykori televíziós műsorvezető, riporter a minap Jászberénybe látogatott, ahol a Városi Könyvtár író-olvasó találkozójának vendége volt. Az Ifjúsági Házban szépszámú közönség fogadta a népszerű írót, akit munkássága során mindig is az érdekelt, hogy a különböző emberek és kultúrák képesek-e szót érteni egymással. Aki ismeri Kepes András televíziós múltját, bizonyára emlékszik, hogy a Desszert című műsorban három vendéget hívott meg és ültetett le egy asztalhoz.

– A hármas szám egyébként később a könyveimben ismétlődik. Ennek elsősorban az az oka, hogy szeretem a dolgokat többféle szempontból megközelíteni. A Desszertben a vendégeket úgy válogattam össze, hogy nagyon különböző műveltségű, világnézetű és társadalmi osztályú emberek legyenek. A műsor arról szólt, hogy tudunk-e egymással párbeszédet folytatni? Azt gondolom, hogy attól lesz a világ gazdagabb, ha ugyanazokat a dolgokat megpróbáljuk több szempontból is megközelíteni – mondta előadása kezdetén Kepes András.

– És mitől működtek ezek a beszélgetések? – tette fel a kérdést.

– Mindig volt egy találkozási pont ezekben, amit humanizmusnak, emberközpontúságnak nevezek, ami alkalmas arra, hogy ha az emberek képesek odafigyelni a másikra, ha fontosak számukra a humánus értékek, akkor szót tudnak érteni egymással – állapította meg.

Az író szólt a Tövispuszta című regényének hátteréről is, ami három család történetén keresztül az elmúlt száz év magyar történelmébe vezeti vissza az olvasót.

– Van köztük egy szegény paraszti család, egy földbirtokos arisztokrata bárói család, egy kis falusi, szegény boltos zsidó család és aztán egy polgár család is beépül házasság révén. Mindenki másként élte meg ezt a történelmi időszakot. Múltunkat mindenki a saját fájdalmán és traumáján keresztül meséli el. Kevesen képesek arra, hogy megértsék azt, hogy a másik embernek másfajta traumái vannak és hogy az a másik trauma, az nem kevésbé fájdalmas, mint a miénk – tette hozzá.

Kepes András diplomata szülők gyermekeként különböző kultúrákban élt gyermekkorától kezdve, majd később is rengeteget utazott. Előadásában egy nagyon aktuális kérdést elemzett, mégpedig azt, hogy a különböző kultúrák képesek-e szót érteni egymással? Sokan azt mondják manapság, hogy a civilizációk harca zajlik.

– Úgy gondolom, hogy az igazi konfliktus az, hogy az egész világ krízisben van. Mindenhol az a helyzet, hogy elbizonytalanodott a világ a hagyományos, morális értékeiben. Eljutottunk egy olyan pontra, ahol elvesztek a normák, a bizalom és nincsenek kapaszkodók – mondta Kepes András.

Az Istenek és emberek cselekménye a svájci Alpokban, a Matterhorn hegycsúcsa közelében játszódik, ahol három magyar házaspár egy villában reked, felszínre kerülnek a konfliktusaik és lavinaveszély ejti foglyul őket. Megjelenik tehát a csapdahelyzet, amivel a szerző arra utal, hogy a világ is csapdában van. Kifejtette, hogy olyan globális problémákkal küzdünk, mint például a klímaváltozás, éhínség, vízhiány, társadalmi és etnikai feszültségek, természeti katasztrófák.

– Már 1972-ben az úgynevezett római klub megfogalmazta, hogy a föld az egy összefüggő egységes egész, ahol bárhol valami történik, annak hatása van a világ más tájára is. Ma már ezt érzékeljük. Véleményem szerint az alapkérdés az, hogy az emberiség nem tudja eldönteni, hogy a saját pillanatnyi érdekét, saját hasznát nézze elsődlegesen vagy pedig azokat a humánus értékeket, ami az emberiséget megmenthetné. És, hogy miről szól a jövő? A Föld egymásrautaltságáról – összegezte az író.

A jövő nem reménytelen

Kepes András szólt azokról a technológiai változásokról is, amelyek alapvetően változtatják majd meg az emberek mindennapjait. Hangsúlyozta, hogy előrejelzések szerint 2030-ra a robotok és a mesterséges intelligencia világszerte körülbelül 800 millió ember munkáját fogja helyettesíteni. Ez számos kérdést felvet. Hogyan alakul át ennek megfelelően például az oktatási rendszerünk? Mi lesz az emberekkel, mit fognak csinálni?

– Izgalmas, változásokkal teli korszakban élünk. Azt gondolom, hogy a világ nem reménytelen. Az a jövő víziója, hogy a robotok majd sok mindent fognak tudni, hiszen gyorsak, hihetetlen információmennyiséget tárolnak és még sorolhatnánk. De mit nem tudnak? Nincs értékrendjük, nem tudják, hogy mi a bizalom, nem tudják, hogy mi az empátia és a szeretet. Semmit nem fognak tudni, ami tulajdonképpen szebbé teszi a világot… – zárta gondolatait Kepes András.