Mindig is létezett a muzsika becsülete

Nem véletlen, hogy már az ősember is hagyott ránk kezdetleges hangszereket. Neki is szüksége volt arra, hogy a hangok varázsa kiszabadítsa a hétköznapok nyomasztó, gyakran félelmetes szürkeségéből. A csontfurulyától persze hosszú idő telt el a szimfonikus zenekarokig, de ennek az útnak a közbülső állomásai sem érdektelenek számunkra.

Mint kiderült, Szolnokon már legalább ötszáz éve létezik katonazene. Népszerű műfaj volt, mivel akkoriban háborús időket éltünk, s a csatákban, de békeidőben is óriási lelkesítő ereje volt a vérpezsdítő muzsikának. Mi is éltünk vele, de az akkoriban hozzánk látogató török meg mozdulni sem volt hajlandó nélküle. Állítólag már Mohácsnál is hatékony fegyverük volt a janicsárzenekar, mert nehezen viseltük, amikor a csatatér közepén rázendítettek a maguk nótájára. Szolnokon meg a kontyos világban esti ima után a bástyán vagy kaputornyon szólt a muzsika, tudatva, hogy ki az úr a háznál.

Katonazenében egy dologra különösen büszkék lehetünk. Az első komolyabb hazai társaság egy magyar hajdúalakulat zenekara volt, ami annyira megtetszett Mária Terézia királynőnek, hogy egész seregében elrendelte bevezetését. Nem sok idő múlva pedig egész Európa seregei magyar mintára szervezték meg a maguk katonabandáit.