Vörös és román iratrendezés a háború után

Mivel balszerencséjére folyami átkelőként, majd később szárazföldi közlekedési csomópontként is a hadak útján fekszik, minden erre járó hadsereg igyekezett nálunk hagyni a névjegyét. Városunkat története során több mint tíz esetben égették fel, vagy fosztották ki, ezért maradt kevés emlékünk a múltból.

Különösen igaz ez régi iratainkra, mivel a papírt amellett, hogy nem túl időtálló anyag, a katonanépség is sok mindenre tudja használni. Aki megnézi a megyei levéltár Mucsi László levéltáros által rendezett kiállítását, elég hajmeresztő példákat találhat ott az elmondottakra.

Most a tárlat alapján egy esetet szeretnénk feleleveníteni a régi iratpusztításokból. Száz esztendeje először a Vörös Hadsereg katonái tettek kárt régi okmányainkban, majd a románok folytatták a munkájukat. Főglein Antal 1926-ban keletkezett jelentése szerint a vörösök azért hányták ki a Vármegyeházán őrzött pótolhatatlan abszolutizmus kori iratokat az épület melletti utcára, mert a levéltár helyiségét a románokkal szembeni védekezéshez jó helynek tekintették. Az már kevésbé érthető, hogy Vígh Endre levéltárnok 1929-es beszámolója szerint távozásukkor a királyi okleveleket is elvitték magukkal, csupán az üres bádogtokokat hagyták a helyszínen. Szépérzéküket meg az iratokon levő bélyegek kivagdosásával elégítették ki.

A nyomukban érkező románok így már kitaposott ösvényen jártak, amikor ők is hatékony iratrendezést végeztek a városban. Rájuk inkább a pusztítás volt jellemző, valószínűleg nem sokat foglalkozhattak az iratok tartalmával. Mai tudásunk szerint az akkori román haderőben viszonylag alacsony volt az írni-olvasni tudók száma és büszkén vallott római eredetük ellenére régi okleveleink latinja sem villanyozhatta fel őket.

Távozásuk után horrorba illően nézett ki a megyeháza környéke, mert az épület körül embermagasságban álltak a kidobált okmányok. Sajnálatos módon ekkor veszett nyoma a Jászkun Kerület legtöbb okmányának is, ami pótolhatatlan űrt jelent szűkebb pátriánk történetének kutatásában.

A források a kommunisták kártételét emlegetik inkább, de nem zárható ki, hogy rájuk az 1920-as években jobban haragudtak, mint a románokra. Ezért írtak többet a számlájukra, de az is tény, hogy idelátogató szomszédaink akkoriban nem szorítkoztak kizárólag az iratselejtezésre. Szabad idejükben némi amatőr régészeti tanulmány céljából meglátogatták a Belvárosi Nagytemplom kriptáját is. Ennek köszönhetően évtizedek múlva komoly fejtörést okozott az ott nyugvó régi szolnokiak azonosítása, mivel a hadfiak értékek után kutatva mindent felforgattak, összetörtek az elődök nyughelyén.