2020.02.27. 16:30
Kunszentnél épült hazánk első szabadon szerelt közúti hídja
Mi jut eszünkbe a kunszentmártoni közúti Körös-híd nevének említésekor? Valószínűleg az M44-es gyorsforgalmi út új, négyszázötven méter hosszúságú hídja, amit Berkó Dezsőről, a Hídépítési Zrt. 2014-ben elhunyt főmérnökéről neveztek el.
A Kunszentmárton határában álló, vasbetonból készült hidat negyvenöt évvel ezelőtt adták át a forgalomnak
Forrás: a szerző archívumából
A kecses ívű szerkezet is kiváló műtárgy, most mégis a város határában álló másik hídról emlékezünk meg, amely a maga idejében ugyancsak történelmet írt. Történetesen ez volt az első szabadon szerelt vasbeton híd Magyarországon, amit negyvenöt éve adtak át a forgalomnak.
Történetünket azzal kezdeném, hogy az 1980-as évek közepén a hidak történetével kezdtem foglalkozni, és kutatásokat végeztem az egykori Szolnoki Közúti Igazgatóság tervtárában. A hídmérnök kolléga mutatott egy tervcsomagot a kunszentmártoni Körös-híd építési dokumentációival. Később tudtam meg, hogy ez volt az első szerkezet hazánkban, amely szabadon szerelt technológiával épült. Hídmérnök barátom részletesen is elmesélte ennek a jelentőségét.
A hidak évszázadok óta az emberi alkotások egyik figyelemreméltó teljesítményei. Csakhogy építésükhöz rengeteg segédanyagot – úgynevezett állványt – kellett használni. Régi felvételeket nézegetve látható, hogy gyakran egész állványerdő veszi körbe a hidakat. Márpedig ezekkel sok gond volt, felépíteni, lebontani egy ilyen állványzatot, és persze a rengeteg faanyag, aminek biztosítására egész erdők estek áldozatul. Amikor megjelent a vasbeton a hídépítésben, felmerült a lehetősége, hogy ezeket elemenként építik be és vaskábellel összefogják. Ez a technológia Franciaországból került hazánkba még a ’70-es évek előtt, de ki akarták próbálni a gyakorlatban is. Erre remek lehetőség adódott, amikor a 44-es számú főút Kunszentmártonon átvezető szakaszát a várostól északra építették meg. Az útkorrekció új, korszerű hidat kívánt, melyre az UVATERV (Út és Vasúttervező Intézet) kapott megbízást. Itt épült fel azután az ország első állványzat nélküli szabadon szerelt vasbeton hídja.
De mi is volt ez a forradalmi technológia? Kunszentmártonnál kétszázhuszonkét méter hosszú és tizenkét méter széles hidat építettek ezzel az újfajta módszerrel. Ennek lényege abban áll, hogy elkészítették a két pillért és a parton a hídfőket. Ezután az előregyártott vasbeton elemeket a pillérek két oldalán és a hídfőkben elkezdték felépíteni szerelődaruk segítségével. Ezeket epoxigyantával összeragasztották és acélkábelekkel összefeszítették. Nagy odafigyelést kívánt, mivel arra is ügyelni kellett, hogy a pillérektől mindig azonos távolságra legyenek mindkét oldalon az elemek, különben az egész lebillenhetett.
Fotó: a szerző archívumából
Egy idő után a két pillér úgy nézett ki, mint valami mérleg. Az egész munka befejező szakaszát jelentette, amikor a Körös felett a híd közepén beemelték az úgynevezett „zárózömöt”. Összesen nyolcvannyolc darab vasbeton elemet kellett gyártani és beépíteni. Az átadásra 1975. december 4-én került sor. Az ünnepség jelentőségét az is mutatja, hogy a díszvendég Kiss Dezső, az akkori közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes volt.
A Körösök vidékén ezután még négy híd épült ezzel a technológiával, majd a hídépítők szélesebb folyókon is alkalmazták a módszert. Ezzel a technológiával készült a csongrádi Tisza-híd és a soroksári Duna-híd. Sőt, így épült meg a fővárosban a Nyugati pályaudvarnál lévő felüljáró is, ahol azonban adódott egy kis malőr. A probléma az volt, hogy két összeérő pályaszakasz nem azonos szintben találkozott. Ezt is korrigálták, és azóta problémamentesen alkalmazzák a technológiát, amelyet először megyénkben próbáltak ki.
