A kisújszállási Csík Katalin reméli, hogy ismét munkába állhat

– Agyi infarktusom volt 1996-ban, majd 2000-ben kiderült, van egy veleszületett szívpitvari sövényhiány- (lyukas szív) és billentyűelégtelenségem is – kezdte részletezni kálváriáját Katalin. – Huszonhat éves voltam, amikor ez kiderült. A vérrögök jelenleg is kimutathatóak a szervezetemben. Akkor még három kiskorú gyermekemet neveltem itthon. A fenti betegségek mellé azóta pajzsmirigyprobléma társult, és tizenhárom – köztük életmentő – műtétem is volt már.

– Húsz éve százalékoltak le, közben elváltam, és egyedülállóként kellett a mindennapjaimat megharcolnom. A kisebbik lányom akkor érettségizett, nagyobbik huszonegy évesen a saját családi életét élte, akárcsak a huszonöt éves fiam – sorolta Katalin, aki gyermekeit is alaposan kivizsgáltatta, nem örökölték-e tőle szívbetegségét.

Kiderült, szerencsére nem, de ők is odafigyelnek magukra.

– A leszázalékolásom óta az elmúlt húsz évben többször voltam felülvizsgálaton. 2014-ben jelentősen visszaminősítettek, amit megfellebbeztem, hiszen birtokomban van egy országos szakértői vélemény akkori állapotomról, ez alapján a bíróságon három alkalommal meg is nyertem az ellátásra való jogosultságomat. Most újabb jogorvoslatot nyújtottam be, mert márciustól megszűnt az ellátásom.

– A hat éve tartó idegeskedés megviselt, most rosszindulatú bőrdaganatom is lett. Három alkalommal megműtöttek, közben asztmás lettem, és mozgásszervi betegség is kimutatható nálam. Rendszeres gyógyszeres kezelés mellett időnként infúziós keringésjavító kezelésre kell befeküdnöm a kórházba. Gyakorlatilag nincs olyan hónap, hét, hogy ne menjek valamilyen vizsgálatra vagy kontrollra – mondta.

Katalin nagyon szeretne dolgozni, ahogy korábban egy óvodában pályázati segítséggel volt erre lehetősége.

– Az a napi négy óra segéddajkai munka nagyon feltöltött, hasznosnak éreztem magam. Bár elfáradtam, de jó volt a gyerekek között lenni. Igyekszem tartani magam, hogy a környezetem ne lássa, milyen nyomorultul érzem magam, épp ezért akkor is mosolygok, ha sírni tudnék. Ha bevásárlás közben leszek rosszul, kapaszkodom a bevásárlókocsiba, míg el nem múlik a szédülés. A városi Phoenix kórus tagja vagyok, a közös éneklés a kikapcsolódás, a feltöltődés számomra – árulta el Katalin, aki az elmúlt időszakban próbált több helyen elhelyezkedni a városban és más településen is.

Csakhogy nem talált olyan munkahelyet, ahol tolerálták volna betegségeit, ugyanis nem vállalták a kockázatot, hogy bármikor rosszul lehet.

– Az, hogy nem tudok dolgozni, elkeserít, de nagyon boldog vagyok, amikor a gyermekeimmel és a hat gyönyörű unokámmal lehetek. Bár sokszor félek is, nehogy pont akkor legyek rosszul, amikor velem vannak. A nagyobbik lányom és a fiam nem itt él, a kisebbik lányomék laknak Kisújszálláson, vele napi kapcsolatban vagyok, ha kell, bevásárol, jön, segít, de a közvetlen szomszédomra is számíthatok, ha beteg vagyok, és ez sajnos sokszor előfordul. Én lennék a legboldogabb, ha egészséges lehetnék, és nem kellene harcolnom az ellátásomért – tette hozzá Csík Katalin, akinek márciustól nincs jövedelme, ezért keresi az újabb jogorvoslati lehetőséget. Annak lezártáig azonban gyermekeire mindenben számíthat.

És hogy mit tehet Katalin, illetve milyen lehetőségei vannak a hozzá hasonló cipőben járó sorstársaknak?

Mint köztudott, az állam által biztosított szociális ellátások formáit, az igénybevétel jogosultsági feltételeit és módját a szociális törvény szabályozza. A helyi önkormányzatok az ebben a törvényben szabályozott ellátásokon túl azonban saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak, melynek részleteit helyi rendeletben szabályozza a képviselő-testület. Így aki nehéz helyzetbe kerül, az települése polgármesteri hivatalánál érdeklődhet a helyi önkormányzati támogatási lehetőségekről.