Nász István nem tudja elképzelni életét az asztalosműhely nélkül

Nyugdíjazás ide vagy oda, Nász István ma is annyit dolgozik, mint régen.

– Sőt, talán még többet – jegyezte meg sejtelmesen. – Vannak olyan munkák, amit kifejezetten szeretek csinálni. Részt veszek több munkafolyamatban is. Ilyen például a festés, összeszerelés vagy az árubeszerzés – sorolta.

Általában hajnal öt órakor kel, egy-másfél óra múlva már a műhelyben ténykedik. Kitartása és munkabírása irigylésre méltó, a háttérben azonban nemcsak a szakma szeretete húzódik, felsejlik a szakemberhiány baljós árnyéka is.

– A járvány tovább nehezítette a helyzetet. Kevesebb a munka, így a létszámhiány mellett ezzel is napi szinten meg kell küzdenünk – magyarázta. – A koronavírus-járvány hazai megjelenésekor még volt pár napra való megbízásunk, de utána szinte megállt az élet – hangsúlyozta a tapasztalt kunhegyesi szakember.

Bár az utóbbi hetekben jellemzően kisebb rendelések futottak be, örülnek neki, hogy nem kellett leállni a munkával, hanem tudták foglalkoztatni munkavállalóikat. Ilyenkor általában a faházak és sörpadok nagyon népszerűek, sokat rendelnek, de idén ez is elmaradt.

Ötven éve dolgozik a szakmában, hogy meddig lesz aktív, nem tudja. Abban viszont biztos, hogy nem tudja elképzelni az életét az asztalosműhely nélkül. Természetesen a kor előrehaladtával átrendeződött a fontossági sorrend, a munka mellett igyekszik sok időt tölteni az unokáival. Szabadidejét szívesen tölti a garázsban vagy éppen úton, a volán mögött ülve. Imádja az autókat, egy időben gyűjtötte őket.

– Van egy az ötszázas Trabantom. Ötvenhét éves, de még tartja magát, működőképes – mesélte mosolyogva. – Akárcsak a régi, közel harmincéves Mercedes, amit a fiamtól kaptam – fűzte hozzá. Ha ideje engedi, minden vasárnap áttakarítja az autókat, nagyon érzékeny azok tisztaságára. Mint fogalmazott: nála az autónak mindig rendben kell lennie, úgy kívül, mint belül.

Az utánpótlást hiába várják

Tavaly nyugdíjas lett, és fia vette át a több évtizedes családi vállalkozás irányítását. Családi, a szó legszorosabb értelmében. Felesége a könyvelést, lánya pedig a kapcsolattartást és a rendelések kezelését vette a vállára. Jelenleg négy alkalmazottjuk van, kipróbált szakemberek, akikkel régóta együtt dolgoznak. Több próbálkozásuk is volt a szakemberhiány kezelésére, az évtizedek alatt számos fiatal sajátította el náluk a szakma fogásait. Az utánpótlás azonban akadozik, kevesen jelentkeznek asztalosnak.