Országos szakmai elismerést kapott a szolnoki levéltáros

– Az elismerés tanúsága szerint országos figyelmet kapott legújabb kötete. Tekinthetjük-e mostani munkáját a megye eddigi legátfogóbb közlekedéstörténeti összegzésének?

– Reményeim szerint igen. Megírásához több éven át kutattam, tártam fel az elérhető forrásokat, így nagyon sok, eddig még sehol sem közölt dokumentumra is támaszkodhattam munkám során. A korábbi vizsgálódások és tanulmányok elsősorban a szélesebb közönség által is ismert fővonalakra irányultak, most részletesen kitértem a megye keskeny nyomtávú vasútjaira is. Ez azért is lényeges kérdés, mivel mára szinte semmi sem maradt belőlük.

– Egykor a megyei gazdaságok, uradalmak sajátos ütőerét jelentették. Jelentős részben rajtuk keresztül jutottak el terményeik az országos vasúti hálózat közvetítésével távolabbi vidékekre, illetve a feldolgozóüzemekhez.

– Mellékesen kisebb részben személyforgalmat is lebonyolítottak, például volt, ahol a gyerekek azokon mentek iskolába. Ilyen vonalakat építettek például Fegyvernek és Tiszabő között, vagy említhetjük a Kisújszállás és Túrkeve viszonylatában megépült kisvasutat.

– A megyét csak érintette a Ceglédkörnyéki Gazdasági Vasút, amelyet a nagyközönség a kezdőbetűket felhasználva nemes egyszerűséggel csak „Cérnán Guruló Vacaknak” ismert. Végpontja Tiszajenőnél volt, ahol értesüléseim szerint napjainkban emléket akarnak állítani neki.

– Mekkora az érdeklődés a kötet iránt?

– Úgy tűnik, jelentős figyelmet keltett mind hivatalosan, mind a megyei közlekedéstörténet iránt érdeklődők körében is. Az előbbit mutatja, hogy megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap mellett a Jászok Egyesülete is támogatta. A közönség figyelmét pedig abból lehet lemérni, hogy mostanra szinte az összes példányt elkapkodták az érdeklődők. Mivel megyénk életében a közlekedésnek, s ezen belül a vasútnak kimagasló szerepe van, talán ez is ébren tartotta iránta az érdeklődést.

– Ebben része lehet annak is, hogy az Ön neve jól ismert hírportálunkról is…

– A szakterületemről valóban szívesen írok tömörebb, a széles közönségnek szóló cikkeket is. Úgy gondolom, minden ismeret értékét meghatározza, hogy hány emberhez sikerül eljuttatni, kiket lehet megszólítani vele. Mivel a Szoljon.hu és az Új Néplap évek óta teret ad közlekedési tárgyú írásaimnak, s a visszajelzések alapján olvassák is őket, így szívesen publikálok a sajtóban is.

– Áttérve a díjra, hogyan fogadta az országos elismerést?

– Először is meglepődtem! Nem gondoltam, hogy a munkám országos elismerést is kivált. Ha a bíráló bizottság jónak ítélte a könyvet, tisztelettel megköszönöm a döntésüket.

– Feltételezem, levéltári kollégái is örömmel reagáltak a hírre.

– Igen. A sikerben döntő szerepük volt. Főleg azért, mert a könyv megjelenése végül is egy csapatmunka eredménye lett. Én megírok egy könyvet, tanulmányt vagy cikket. De arra már nincs energiám, hogy ezeket megfelelő módon megjelentessem, a nagyközönség számára elérhetővé tegyem.

– Mindig meg kell keresni azokat az embereket, akik kiváló menedzseri érzékkel rendelkeznek, és tudják: milyen formában kell eljuttatni az olvasó közönséghez a gondolatokat. A jelen esetben levéltárunk igazgatóját, Csönge Attilát kerestem meg a kézirattal és illusztrációkkal. Az ő segítségével sikerült megjelentetni a könyvet.

– Természetesen meg kell említeni a lektort is, dr. Bagi Gábort, aki a megye tudományos életének elismert szereplője és több tudományos munka szerzője. De köszönettel tartozom a kolléganőimnek is, akik a szöveg gondozását, javítását és az illusztrációk elhelyezését végezték.

– Segítségünkre voltak a budapesti központban dolgozó grafikus és nyomdai előkészítést végző munkatársak is. Természetesen köszönet illeti azokat a kollégákat is, akik az anyagi fedezet előteremtésén fáradoztak. A megjelenéshez pedig segítséget nyújtott az előzőekben említett Nemzeti Kulturális Alap mellett a Jászok Egyesülete is, amit szintén szeretnék megköszönni.

– Talán joggal feltételezem, hogy most megjelent és sikert aratott kötete csupán egy állomása publikációs tevékenységének. Tudna valamit mondani további terveiről?

– Szeretnék még egy kicsit elidőzni a vasút témakörében. Elég sok anyagot gyűjtöttem a jászsági vasutakról. Közelebbi tervem, hogy két szerzőtársammal hamarosan megjelentetjük az eddig feltárt adatokat. Azután átváltok egy másik közlekedési témára. A megye közúti közlekedésének történetét szeretném feldolgozni.

Névjegy:

Szikszai Mihály

Született: 1958. április 4., Jászkisér

Iskolai végzettsége: egyetem

Kutatási területei: a megye technikatörténete, különös tekintettel a közlekedéstörténetre

Publikációi: eddig körülbelül hetven közleménye látott napvilágot

Hobbi: kertészkedés, makettezés