A természet tisztelete ösztönzi a tapasztalt tájegységvezetőt

– Mesélne a kezdetekről, első munkahelyéről?

– Már a tanulmányaimat is úgy terveztem meg, hogy ebbe az irányba haladjak. A felsőfokú képesítés megszerzése után a civil szektorban helyezkedtem el. Hálás vagyok ezért a kezdésért, nagyon sok részletét, szegmensét megismerhettem a civil természetvédelemnek. Ezek kiváló alapokat adtak a jelenlegi munkámhoz is. Egyebek mellet faj- és élőhelyvédelem, ismeretterjesztés, terepi foglalkozások, gyermektáborok és szakmai konferenciák szervezésével, bonyolításával foglalkoztam.

– Ezután az állami szektorban helyezkedett el, egészen pontosan a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnál. Ennek már tizenkét esztendeje, tíz éve pedig tájegységvezető. Mivel jár ez a beosztás?

– Vannak terepi munkák, és persze akadnak irodai tennivalók is. Megfelelő munkaszervezés mellett az embernek elegendő lehetősége nyílik a szabadban ténykedni. Sőt! Ez szükséges is. Fontos hangsúlyozni, ez egy olyan szakma, amit nem lehet íróasztal mellől végezni. Sok szegmense van, sok szakterülethez kell érteni. Nem elég ismerni a fajokat, a természetvédelmi előírásokat. Tisztában kell lenni az élőhelyek és a természeti folyamatok alapvető működési elveivel. Jártasságot kell szerezni a hal- és vadgazdálkodás, mezőgazdaság és az erdészet területén, számtalan törvényt, jogszabályt és előírást szükséges ismerni. Ehhez elengedhetetlen a terepmunka, a folyamatos járőrözés, területvizsgálat, állapotfelmérés. Ráadásul olyan színvonalon kell a munka során az adatokat gyűjteni, azokat szintetizálni, hogy tudományos értékük is legyen, azaz megfelelő szaklapokban is publikálhatóak legyenek, vagy közérthető formában ismeretterjesztő lapokban is megjelenhessenek.

– Nem utolsósorban igen hasznos, ha jó a tárgyalóképesség, az empátia, és némi rátermettség is lapul az ember tarsolyában. Intézkedéseink során néha konfliktushelyzet alakulhat ki, ezt tudni kell megfelelően kezelni. Azért vannak sikertörténetek. A mezőgazdasági földeken vagy erdőterületen gazdálkodók számára mindig igyekszünk megvilágítani az ott előforduló természeti érték jelentőségét. A legtöbben együttműködőek, ha megtudják, hogy egy különleges faj vert tanyát a tulajdonukon. Büszkeséggel tölti el őket, amikor kirepülnek például a ritka székicsér fiókái, amikre maguk is vigyáztak a föld kíméletes művelésével, vagy az öreg, odvas fák megőrzésével sikerül élőhelyet biztosítani a rengeteg szúnyogot fogyasztó tavi denevérek számára.

– Mekkora területért felelős?

– A Közép-Tisza–Jászság tájegység a Tisza-tó és a Nagykunság keleti részének kivételével majdnem teljes Jász-Nagykun-Szolnok megyét lefedi. Ide tartozik a Tisza Kiskörétől Csongrádig, a Jászság, a Tiszazug, a Nagykunság nyugati és déli területei. Tíz éve mindössze négyen voltunk természetvédelmi őrök ekkora területen, ma már hatan látunk el szolgálatot. A klasszikus természetvédelmi őri feladatokon túl – mivel hozzánk tartozik – a Tiszakürti Arborétumban dolgozók munkájáért is én felelek. A tájegységünkhöz tartoznak Heves és Csongrád megyékből a Tisza hullámterében elhelyezkedő területek.

– Hogyan telik egy átlagos munkanap, már ha átlagosnak nevezhető egyáltalán?

– Az biztos, hogy nincs két egyforma. Általában kora hajnalban nyílik lehetőség terepi felmérésekre, ellenőrzésekre, majd rendre tárgyalások, megbeszélések következnek. Aztán lehet robogni tovább iskolások számára ismeretterjesztő foglalkozást tartani. Ezen túlmenően a ránk bízott állami földtulajdon és vagyon, sőt a régészeti lelőhelyek őrzéséről és megfelelő kezeléséről is felelősséggel kell gondoskodnunk. Napi szinten számos esetben intézkedünk a tájvédelmi körzet területén tevékenységet végzőkkel szemben. És természetesen bármikor érkezhet telefon védett állat mentésével kapcsolatban. Emellett több állat- és növényfaj védelme megköveteli az aktív cselekvést, a terepen való személyes jelenlétet.

– Ezt hogyan kell elképzelni a gyakorlatban?

– A megyében van például egy különleges növényfaj, melyet hazánkban elsőként nyilvánítottak védetté, manapság pedig rendkívül veszélyeztetett. A volgamenti hérics őshonos, egykoron a löszpusztákon elterjedt magyar virág. A korábban ismert egyetlen előfordulási helye a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Csorvás közelében volt. Nemrégiben azonban Kengyel határában is előkerült egy huszonkét tőből álló kis csoport. Megvizsgálták a genetikai állományukat, és kiderült, hogy a nálunk élők ősibbek és genetikailag változatosabbak, mint a csorvási tövek. A volgamenti héricsek termőhelyét gyakran ellenőrizzük, óvjuk, hogy túlzottan ne gazosodjon el a terület, a fák ágai ne árnyékolják jobban, mint szükséges, illetve nehogy véletlenül valaki más célra kezdje el használni a területet. A munkánkkal éppen csak annyira avatkozunk be, hogy ne írjuk át a természet törvényeit.

– Mit tart a legnagyobb nehézségnek a munkájában?

– Amikor azt látom, hogy valaki elpusztítja közös természeti értékeinket. Nagyon sokszor vesszük fel a harcot orvvadászokkal, illegális madárbefogókkal, fatolvajokkal, a természetet károsító, például szemetet elhelyező személyekkel. Volt egy eset, amikor egy illető a szemem láttára lőtt ki védett vízimadarakat a fegyverével. Természetesen azonnal intézkedtem. A helyszínre kiérkező rendőrségi nyomozó megkérdezte, milyen érzés végignézni, miközben valaki elpusztítja azokat az állatokat, amik védelméért napi szinten küzdünk. Sok minden kavarog az emberben, de félre kell tenni az indulatokat és a keserűséget. Persze, nagy csalódás, ám a mindennapi munkánk során az ilyen személyek ellen is harcolunk.

– A sikerekből merítünk erőt, így vészeljük át a nehézségeket. Minden természetvédelmi őr hisz abban, amit csinál, és ezt napról napra szem előtt kell tartani. A fiatal generáció okításának, tanításának pedig kulcsszerepe van a jövő alakításában. Az országban nagyjából kétszáznegyvenöt hozzám hasonló természetvédelmi őr munkálkodik. Nehéz utánpótlást találni, de szerencsére mindig akad néhány kitartó érdeklődő, akikben mi is látjuk a jövőt. Csak sajnos kevesen vannak.

– Az ön hivatása inkább már életformának számít. Hogyan tudja összeegyeztetni a magánélettel?

– Felemelő érzés, hogy a gyermekeim a természet szeretetének és megóvásának szellemében nevelkednek. Egészen pici koruktól követik a munkásságomat, elkísérnek, ahová lehet. Ismerik az állatok szokásait, a növényeket. A legkisebb lányom pedig már most egészen határozottan látja, hogy a lovassport melletti elkötelezettsége mellett követni szeretne engem ezen az úton. Bár egy apró eltérést azért megfogalmazott: ő lóháton kívánja felügyelni majdani őrkerületét. Hiszen ez így környezetbarátabb megoldás!