A táborlakók ezer méterről ugrani érkeztek a szolnoki sportreptérre

Alig, hogy tavaly nyáron, a honvédség és a megyeszékhely összefogásával, megalakult a Honvédelmi Sportegyesület Szolnok (HOSESZ) néven működő klub, a szervezet azonnal szervezett is egy Kadét Repülőtábort. Az elmúlt héten pedig immáron a második reptáborban is zajlott az élet, majd miután elbúcsúztak a fiatalok, helyüket e hét elejétől korosztályos társaik vették át, mégpedig az ejtőernyős tábor lakói.

Mészáros Géza

Fotó: Csabai István

Az elmúlt évezred utolsó évszázadában akadtak időszakok, amikor évente voltak repülő- és ejtőernyős táborok Szolnokon. A repülős- és ejtőernyős élet ugyan szinte száz év óta folyamatos a katonavárosban, polgári és honvédségi szervezésben egyaránt, ám a többnapos, „bentlakásos” táboroztatás, több évtizednyi kihagyás után, jelenkorunkra datálódik.

Mint dr. Bali Tamás ezredes, az MH 86. Ittebei Kiss József hadnagy Helikopter Bázis parancsnokhelyettese, a négy szakosztállyal működő (vitorlázó, motoros vitorlázó, motoros kisrepülő és ejtőernyős) HOSESZ elnöke elmondta, a múlt heti repülő- és az eheti ejtőernyős táborba is egyaránt húsz-húsz középiskolás és felsőoktatásban résztvevő hallgató jelentkezett. A táborlakók egy hét alatt szakmai előadásokon vesznek részt, s az elméleti ismeretszerzést követően már át is esnek a tűzkeresztségen. A Felső-szandai Sportrepülőtérről felszállva, 1100 méter magasból ugranak és nyitnak ernyőt. A kezdőket vizsgáztatják, a haladók pedig ellátogatnak majd a RepTárba is.

A keddi sajtónyilvános napon meglátogatta a tábort dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, humánpolitikáért felelős helyettes államtitkár, dr. Simicskó István, a Honvédelmi Szövetség elnöke, dr. Nébald György olimpiai bajnok kardvívó, a szövetség alelnöke, Szalay Ferenc polgármester és dr. Koller József dandártábornok, az MH 86-os bázis parancsnoka is.

– Fontos, hogy fiataljaink számára alapvetés legyen, ami az alkotmányunkban is szerepel, miszerint a haza védelme nemzeti ügy. Ez a tábor is remek alkalom arra, hogy lakóinak fejében, a napi bátorságpróba közepette, elraktározódjon ez a hitvallás, misszió – hangoztatta Simicskó István.

– A fiatalok sok helyről hallják, tankönyvekből is megtanulhatják, hogy fontos a honvédelem. Ám a miértre akkor jönnek rá, ha testközelből megismerkednek a hadtudományokkal, a katonai alapismeretekkel. A gyakorlat teszi a mestert – emlékeztetett a bölcseletre Ruszin Romulusz, aki, még a szolnoki helyőrség katonájaként, több mint félszáz ejtőernyős ugrást számlál.

– Sorállományú katonaként egyik igen hasznos tapasztalásom az volt, hogy megtudtam, közösségben együtt tenni a célért, mekkora élményt jelent. E közösségi lét és együttmunkálkodás egyik terepe a magyar honvédség – hangsúlyozta Szalay Ferenc. Koller József bázisparancsnok pedig azt erősítette meg, amiről az előtte felszólalók is beszéltek, mennyire sikeres a honvédség, a honvédelmi szövetség és a város együttműködése, amely nem csupán egy kiképző tábor lebonyolítását, hanem annál erősebb köteléket jelent.