Még sok a tévhit, de már kezd változni a denevérek megítélése

– Hazánkban huszonnyolc denevérfaj él, leginkább a vízparti odvas fákat részesítik előnyben, itt alakítanak ki kolóniákat. Ám a városokban, lakott területeken is feltalálják magukat, elhagyott épületekben, templomtornyokban, padlásterekben, de nem ritkán pincékben vernek tanyát. Az emeletes házak panelréseiben szintén gyakori vendégek – kezdte Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának természetvédelmi tájegységvezetője. Hozzátette, a hazai denevérfajok közül húsz fordul elő megyénkben és a környező vidékeken. Legfontosabb élőhelyüket a Közép-Tisza menti fűz- és nyárfafajok alkotta ligeterdők jelentik. A denevérek a védett és fokozottan védett kategóriába tartoznak, ezért ha csak lehet, vigyázzunk rájuk, óvjuk őket.

– Rendkívül sérülékeny állatcsoportról van szó, nem csak a méretük miatt. Repülő rovarokkal táplálkoznak, melyeknek a száma jelentősen visszaesett a különböző vegyszeres irtásoknak köszönhetően – mondta a szakember. Ezek az állatok jellemzően éjszakai aktivitásúak, a lakott területeken leggyakrabban előforduló faj, a koraidenevér jellegzetes, cincogó hanggal kommunikál, ezt bárki hallhatja sötétedés után.

– Vonuláskor előszeretettel választják rejtekhelyül a redőnytokokat, gyakran kapunk olyan hívást a megyéből is, ami egy ilyen helyzet orvoslásáról szól. Azt fontos kiemelni, hogy ezek csak ideiglenes vackok számukra, külső beavatkozás nélkül is pár napon belül elhagyják a menedéket – magyarázta Monoki Ákos. Kiemelte, az sem ritka, hogy építkezések, felújítások alkalmával keresik fel őket denevérekkel kapcsolatos segítségkéréssel.

– Szerencsére ez gyakran megesik, amit valójában már sikerként könyvelünk el. Jó érzés azt tapasztalni, hogy a vállalkozók, ingatlantulajdonosok szeretnének vigyázni az állatok épségére a munkálatok megkezdése előtt – részletezte a természetvédelmi tájegységvezető. Hozzátette, azért is örömteli egy-egy ilyen jelzés, mert megváltozni látszik a régóta köztudatban lévő hiedelem, ami szerint a denevérek veszélyes vérszívók.

– Talán a filmek sokszor túlzó fantáziavilága is rontott a szárnyas emlősök megítélésén, de az biztos, hogy nem kedvelik a vért. Sőt! Az ember hajába sem szívesen kapaszkodnak bele, tehát ettől sem kell tartania senkinek – árulta el mosolyogva Monoki Ákos.

Rendkívül törékeny csontozatúak

Monoki Ákos felhívta a figyelmet, ha egy sérült, betegnek látszó egyedhez hívunk segítséget, semmi esetre se nyúljunk hozzá. Főleg, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban.

– Nagyon törékenyek, kell némi szakértelem a megfogásukhoz. Ráadásul, természetes módon védekezéssel reagálnak a közeledésre, könnyen harapás lehet egy ilyen találkozás vége. Finom csontozatú élőlények, testük könnyed, a repüléshez tökéletesen alkalmazkodott. Töréssel vagy akár a belső szervek megnyomásával is járhat, ha nem megfelelően érünk hozzájuk – magyarázta. Aki mégis rendelkezik kellő tapasztalattal, lehetőleg kesztyűben siessen a denevér segítségére.

– Gyakori eset, hogy sötétedés után berepülnek a házba, lakásba. A hadonászás, csapkodás és „terelgetés” csak megnehezíti a dolgát. Kapcsoljuk le a villanyokat, tárjuk ki az ablakot, ő megtalálja a kiutat, gyorsabban, mint gondolnánk – tanácsolta a szakember.