Szolnoki történész tartott előadást a trianoni békediktátumról

– Előadásomban elsősorban nem is magáról a békeszerződésről, hanem annak előzményeiről és máig ható következményeiről szóltam. Köztudott, hogy a békeszerződésnek nevezett diktátum következtében hazánk területéből és lakosságából mennyit veszített annak idején. Inkább vitatott kérdés, hogy mi vezetett ekkora csapáshoz. Azt pedig kevesen tudják, hogy Trianon még egy évtizede is hivatkozási alap volt egy magyar nemzetiségű személy elleni vagyoni eljárásban – kezdte beszélgetésünket a történész, mielőtt áttértünk nemzeti katasztrófánk előzményeire.

– Szent István írta intelmeiben: „A vendégek és a külhonból érkezők oly nagy hasznot hajtanak, hogy méltán tarthatjuk számon őket a királyi méltóság hatodik helyén... Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny.” Ezt később félreértelmezték, különösen a török kor alatti elnéptelenedés miatt. Már a mohá­csi csata után olyan idegen, Habsburg-uralom jelenik meg nálunk, melynek nem célja, hogy itt színtiszta magyar lakosság éljen. Csak adófizető, hű alattvalókra van szüksége. Ez idővel meghatározza sorsunkat, mert főleg a XVIII. századi felvilágosult abszolutizmus idején boldog, boldogtalan betelepül hozzánk.

Szervezetten jönnek katolikus németek, önkéntes alapon be- és belső vándorlás zajlik, aminek következtében saját hazájában mintegy 45 százalékra csökken a magyarság aránya. A francia forradalomtól számított nemzeti ébredés miatt ez idővel magyarellenes atrocitásokhoz vezet. Már 1848-ban sem a mi oldalunkon áll a magyarországi nemzetiségek többsége, hanem ellenségként fellépve, hasonló jogokat követel, mint amiket az áprilisi törvényekben a magyarok kivívtak a Habsburg Birodalmon belül. A románok esetében szellemi vezetőik, az ortodox pópák elültetik bennük a magyaroktól való félelmet, így a szabadságharc idején rengeteg magyart mészárolnak le például Nagyenyeden.

De voltak a történelmi Magyarország más területein is hasonló magyarellenes atrocitások. A peremvidékeken többségben élő nemzetiségek az első világháború alatt fogékonyan reagálnak Wilson amerikai elnök azon kijelentésére, miszerint az önálló fejlődés lehetőségét meg kell adni a Monarchia kisebbségei számára. Más kérdés, hogy a trianoni határokat a magyar nemzettestbe jócskán belevágva húzták meg. A győztesek diktálták a békét, amibe nem volt beleszólásunk. Hiába mondta el a magyar delegáció nagy tudású vezetője, gróf Apponyi Albert, a Jászság öt évtizeden át szolgáló parlamenti képviselője 1920. január 16-án védőbeszédét: „Magyarország legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg” – nekünk csak az aláírás maradt.

– Mi volt a békeszerződés visszhangja?

– Itthon érthető módon megdöbbenéssel fogadták. Ezt az érzést fejezi ki József Attila sokáig elhallgatott verse, a Nem, nem, soha! De a diktátumot külföldön sem mindenki helyeselte. Lloyd George brit miniszterelnök, az egyik aláíró például később a következőket mondta: „Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk.” Henri Pozzi francia szakértő, aki jelen volt a tárgyalásokon, így nyilatkozott: „Pasics, Masaryk és Bratianu, de különösen Wilson és Clemenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a világtörténelem szégyene lesz.” Hogy a nemzetközi munkásmozgalom képviselőjét is megszólaltassuk, Lenin szerint „Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét.”

– Megyénk lakossága hogyan élte meg a békeszerződés következményeit?

– A diktátum gazdasági kapcsolatokat rombolt szét, és jelentős, bennünket is érintő népmozgást eredményezett. Kényszerűségből sok olyan, főleg értelmiségi magyar jött hozzánk az elcsatolt területekről, akik nem találták helyüket a Csonka-Magyarországon. Megyénk is jelentős számban fogadott be menekülteket. Városunk és a megye sorsa egyébként hajszálon múlt, mert a románok a Tisza vonaláig akartak terjeszkedni. Akkor pedig Szolnok határvárossá válik, ahol a mai Tiszaligetbe útlevéllel lehetett volna átmenni. Járhattunk volna úgy is, mint Kárpátalja, amely Trianon okán a múlt században négyszer váltott fennhatóságot. Lakói magyar állampolgárok voltak 1920-ig, utána jött Csehszlovákia, újra Magyarország, aztán a Szovjetunió, ma Ukrajna.

– Milyen választ adott a magyar társadalom Trianonra?

– Érthető módon kialakult egy erős irredenta, a visszacsatolást hangoztató mozgalom, ami áthatotta a mindennapokat. Ennek szellemében nevelték az ifjúságot is. A magyar egység kifejezésére, a gyász jeleként félárbócra eresztett országzászlókat állítottak, ami Szolnokon eredetileg az Eötvös téren volt. Ma a Tiszavirág híd mellett látható. Trianon „foglyává” vált a magyar külpolitika is. A részbeni visszacsatolást először békés, törvényes úton, nemzetközi tárgyalásokkal, a bécsi döntésekkel, részint fegyveres erővel érték el. Aztán ismét vesztesként a még kedvezőtlenebb párizsi békével büntettek bennünket.

– Belpolitikai téren sikeresebb válasz született, hamar talpra állt a gazdaság, „hazatelepítettek” két egyetemet, hatalmas közoktatási programot indítottak, újraépítették a kereskedelmi kapcsolatokat, melynek a csepeli kikötő mellett a szolnoki Tárház is egyik emléke, ahonnan egész Európába vitték az Alföld terményeit. Az új határok között egy olyan idegenforgalmi fejlesztés is indult, aminek Szolnok is részese lett. Mindezeket a gazdasági világválság csak lassítani tudta, végül az új háború tett pontot a végükre.

– Melyek Trianon máig élő következményei?

– Az 1947-es újabb békeszerződés a határon túl élő magyarság tragédiájának folytatása lett. Ekkor Pozsony környékéről újabb területet csatoltak el azzal az indokkal, hogy az egykori magyar fővároshoz fenyegetően közel esik a magyar határ. A világháború alatt és azt követően új erőre kapott a magyarellenes asszimilációs és erőszakhullám is. Pozsonyligetfalun, Kár­pát­alján a szolyvai haláltáborban és a Délvidéken magyarok ezreit, köztük nőket és gyermekeket gyilkoltak meg etnikai alapon, és tízezrével üldözték el őket lakóhelyükről. Az EU-tag Szlovákiában ma is érvényben vannak a magyarok kollektív bűnösségét kimondó benesi dekrétumok, és nem is régen, 2009-ben ezek alapján akarták egy magyar nemzetiségű személy földtulajdonát kisajátítani. De talán valami megmozdult Nyugat-Európában is, mert meglepő fejleményként idén május 20-án a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ez ügyben elmarasztalta Szlovákiát.

– Mi valójában a rendszerváltás után sem tettünk eleget határokon túl élő nemzettársainkért, mert az alapszerződések is tulajdonképpen az ő elárulásukat jelentik. Egyedül 2010-ben határozott arról a magyar országgyűlés, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja június 4-ét, a diktátum aláírásának napját. Az 1990-es években, a szolnoki Trianon-megemlékezéseken még kevesen voltak, mára a magyar állam is felvállalja ezt a tragédiát. Sajnos az elszakított területeken tovább csökken a magyarság részaránya, amiben a „második Mohácsnak”, Trianonnak továbbra is meghatározó szerepe van.

– De már sokan írták alá a Székelyföld autonómiájáért indított polgári kezdeményezést, ami szintén felhívja a figyelmet a százesztendős tragédiára. Az igazság a mi oldalunkon áll, még ha belőle eddig, sajátos szófordulattal élve, csak gazság jutott a magyarságnak. Reméljük, egyszer sikerül minden néppel megértetni, hogy Trianon mekkora tragédiánk volt, és a történelemnek igazságot kell szolgáltatnia számunkra.