Különleges sorsokat ismertet könyvében a fiatal történész

Az első világháború különbözött a tizenkilencedik században vívott harcoktól. A gépfegyver és a kézigránát miatt rengeteg áldozat volt, akik közül a kunszentmártoni katonák sorsát vette górcső alá Szabó Sándor történész.

– Korábbi módszerekkel megindított háború, amit huszadik századi fegyverekkel vívtak. A harcok során a tüzérségen volt a hangsúly. Kialakult a lövészárokharc, a katonák hetekig voltak a fronton, ahol komoly pszichikai megpróbáltatások érték őket. A hadifogság kérdése is óriási méreteket öltött – kezdte egy történelmi összegzéssel a könyvbemutatót Gorcsa Oszkár, a Szegedi Délvidék Kutatóközpont munkatársa.

A hiánypótló, településtörténetileg is fontos kötet éveken át tartó kutatás eredménye. Az ismertetett források és új információk árnyalják a város első világháborús részvételének képét.

– A helytörténeti munkák előtérbe kerültek a centenárium során, a középpontban a hadsereget alkotó egyszerű emberek szerepeltek, akiknek sorsán keresztül megismerhettük az átélt megpróbáltatásokat. Ebben segítettek a napló- és levélrészletek is – hangsúlyozta a szakember.

Fivérek, férjek, fiúk vonultak a frontra. A személyes jegyzetekből olvasható, hogy büszkeséggel töltve, lelkesen indultak a harcba. Néhány felolvasott részlettel ezt erősítette meg Szabó Sándor is, aki szerint a kutatás nehezét az adta, hogy az idő múlásával a dokumentumok egy része elveszett. A bécsi és szolnoki levéltár, valamint a kunszentmártoni halotti anyakönyvi kivonatok segítették a katonák pontos beazonosítását.

Szabó Sándor saját felmenőinek – ük- és dédapjainak – életét is részletesen felkutatta.

– Meglepetések is értek a munka során, hiszen kiderült az is, hogy ükapám öccse Galíciában esett el – emelte ki családi kötődését.

A felidézett naplórészletek is bizonyítják, hogy a kezdeti lelkesség gyorsan alábbhagyott. A katonák a frontra érkezés után néhány hónappal később a harcban megedzve leginkább hazavágytak. A bakák története mellett Szabó Sándor elsőként mutatta be a nemcsak kunszentmártoni katonákat kezelő tábori kórházat, de előtérbe kerültek a hadifogság országonkénti különbségei is.

– Míg az Oroszországban fogvatartott katona a hidegről és a szórakozási lehetőségek hiányáról panaszkodik, addig az Olaszországban raboskodót a meleg viseli meg. Egyikük galambot is gondozott, majd szomorúan vette tudomásul, hogy elrepült – összegezte a naplók tartalmát a történész.

– Voltak, akik évekig harcoltak, de akadtak, akik az első csatájukban estek el. Egy történész feladata, hogy teljeskörűen, objektíven mutassa be a múlt eseményeit – foglalta össze Szabó Sándor.

A kutatás eredményeként újabb százhatvankilenc nevet soroltak fel

Emléktáblát avattak szombaton Kunszentmárton főterén. Hosszas kutatás eredményeképpen százhatvankilenc eddig ismeretlen katona neve került fel a templom falára.

– A múltra emlékezni erkölcsi kötelességünk, különösen olyan esemény kapcsán, ahol nemzetünk hős fiai életüket áldozták fel a hazáért, kisebb-nagyobb közösségért – hangsúlyozta ünnepi beszédében Wenner-Várkonyi Attila polgármester.

Az első világháborúban elesett kunszentmártoni bakák tiszteletére még 1929-ben állítottak két táblát, de a lista nem volt teljes. Szabó Sándor lokálpatrióta történész kutatása nyomán a korábbi ötszáz mellé kerülhettek az újabb nevek.

– Az elmúlt évek bebizonyították, hogy vannak még elfeledett katonák és sorsok – mondta Szabó Sándor, majd felidézett néhány napló- és levélrészletet, rámutatva arra, hogy ne csak a márványtáblát lássuk magunk előtt.

Forgó Mikós plébániai kormányzó fel is szentelte az emléktáblát, az ünnepséget koszorúzás zárta.