Ókori gepida harcos csontjait rejti a föld Mesterszálláson

– Több fémkeresős önkéntes is kutat a megyében. A mesterszállási helyszínen éppen a martfűi Hankó Tamás kutatott, nagy szerencséjére a lelet szinte az orra előtt állt ki a földből – kezdte a szakember. Hozzátette, ez a folyamat több egyszerű hobbinál. Tamás elsőként alaposan felméri a földrajzi viszonyokat azon a környéken, ahol kutatni szeretne, majd egy fémkereső segítségével nekivág a kiválasztott területnek.

– Ott egy teljesen másik részt vizsgált volna. Valójában sikerrel is járt, hiszen különböző korszakok kerámiáira bukkant. Majd észrevett egy, a földből kiálló karcsontot. Bizony! Egy csontot! Gyakorlott szemei már akkor látták, hogy ez bizony a mi asztalunk lesz, azonnal hívott is a hírrel – folytatta Nagy Fanni.

Egy csapatnak múlt szombaton nyílt lehetősége kilátogatni a helyszínre, legnagyobb megdöbbenésükre pedig kiderült, valóban egy régészeti szempontból értékelhető csontvázat rejt a föld.

– Megkezdtük a feltárást. Rétegről rétegre haladva világossá vált, hogy Tamás egy, a Krisztus utáni ötödik, hatodik századbeli gepida harcos sírját találta meg. A csontok nagy része és a koponya is ép volt, igazán szép állapotban őrizték meg az idők – részletezte a régész. Hozzátette, egyéb érdekes tárgyak is hevertek a csontok mellett. A néhai férfi balján a kor hasznos eszközei pihentek. Bronz csipesz és szegecs, vaskés, valamint kovakő, a tűzgyújtáshoz.

– Annyi bizonyos, hogy a hátán fekve temették el. A jobbján volt kardja, pontosabban, ami maradt belőle. Minden bizonnyal koporsóban helyezték örök nyugalomra, a fa már régen szétporladt, de néhány koporsószeg erre enged következtetni. Ezüstözött bronzcsatot szintén találtunk, ami azt jelzi, hogy magasabb rangú személy lehetett – magyarázta Nagy Fanni.

A leletetek egy domb közelében rejtőztek, a kiálló rész kivételével nagyjából öt centiméter mélyen a föld alatt. Az időjárás, a természeti viszonyok és a mezőgazdasági munkálatok együttesen tehették lehetővé, hogy a lelet az idők során ilyen közel került a felszínhez.

– A feltárás mindig izgalmas folyamat. A helyieket is nagyon érdekelte, a gazda igen segítőkész, együttműködő volt, amiért külön köszönet jár. A felesége is kilátogatott a területre, kiderült, a helyi iskolában tanít. Hamarosan kíváncsi gyereksereg vett körül minket, mindannyiunk számára élmény volt ez a találkozás. Minket jó érzéssel töltött el a fiatal generáció érdeklődése, ők pedig egy nem mindennapi élmény részesei lehettek – részletezte a régész. Elárulta, a helyiek közül akadt, aki megmutatta saját „kincsét”. Ugyanis nem ritka dolog, hogy a földtulajdonosok szántás közben változatos tárgyakat fordítanak ki a földből.

A harcos sírja azonban messze az eddigi legérdekesebb, ami arrafelé valaha előkerült. A leleteket kiemelték a földből, és a Damjanich János Múzeumba szállították. Még jó néhány vizsgálat vár rájuk, és ki tudja, milyen titkokról mesélnek majd a szakembereknek…

A Tisza mentén élt a titokzatos nép

A gepidák keleti germán eredetű népek voltak. Róluk viszonylag kevés tárgyi emlék maradt fent, ezért nagy jelentőségű, amikor a mesterszállásihoz hasonló leletre bukkannak. A többféle elmélet közül, az egyik szerint ezek az emberek az ötödik, hatodik század környékén jelentek meg a Szamos és Tisza közötti területen. Ekkoriban még törzsekben, később faluközösségekben élhettetek.