Szolnoki postások váltották valóra Jancsi álmát

– Még most is elérzékenyülök, ha mesélek erről. Annyira megható számunkra, hogy vannak még ilyen jó szándékú emberek – kezdte Kovál Melinda. A szolnoki fiatal anyuka azzal a nem mindennapi történettel kapcsolatban fogalmazott így, mely a kisfiával történt a közelmúltban.

Az egész ott kezdődött, hogy a kisfiam, Jancsika egyik kedvenc meséje a Pampalini. Egyik nap kitalálta, hogy írjunk levelet a mindenre elszánt vadásznak, és ő kér egy zsiráfot tőle.

Belementem a dologba, ő diktálta a szöveget, én pedig papírra vetettem. A levelet borítékba tettük és bedobtuk egy közeli postaládába – mesélte Melinda. A fiatal édesanya meg volt győződve róla, hogy azt a bizonyos postaládát már nem is ürítik.

– A szüleimtől azonban megtudtam, hogy bizony rendszeresen kiveszik a postások a leveleket. Na, gondoltam, szuper, még az is lehet, hogy felelhetek bélyeghamisításért, mert persze azt is nyomtattam a fiam levelére. De abban teljesen biztos voltam, hogy egyszerűen kidobják majd a levelet, senki nem olvassa azt majd el – meséli tovább a különös történetet a fiatal édesanya.

A levél azonban természetesen nem a szemeteskosárba került, hanem egyenesen a szolnoki 8-as postára, vagyis a szandaszőlősi hivatalba. Ott pedig azonnal különleges küldeményként kezelték.

– Természetesen, ahogy a címzésen állt, a levelet továbbítottuk Namíbiába, a Kalahári-sivatag dűnéi közé – mondta el érdeklődésünkre Tóth Manka mosolyogva. A posta ügyfélszolgálati munkatársa kollégáival együtt azonnal egyre gondoltak, és egyetértettek abban, hogy a levélnek „célba kell érnie”, illetve az abban leírt kérésnek, vágynak teljesülnie kell.

– Összefogtunk, és segítettünk Pampalininek, hogy elküldhesse a kis zsiráfot és a válaszlevelét Jancsikának. Az jutott eszembe, hogy az én két gyermekem mennyire boldog lenne, ha teljesülne az álma, ez inspirált minket.

Ráadásul elmondhatatlanul jó érzés volt segíteni. Semmit nem vártunk ezért a pici gesztusért, mégis jólesett, amikor az ország másik végéről írtak a postás kollégák, hogy olvasták a kisfiú történetét, s most büszkék arra, hogy ők is postások, egy csapatba tartoznak velünk – mondta el Manka, aki érdekességként elárulta, hogy régebben ő is éppen zsiráfokat gyűjtött, ahogyan azt mókás kalandozásai során Pampalini vadász is teszi olykor…

Magyarországon egy barátja várta

A szolnoki kisfiú levelére, melyben egy zsiráfot kért, az afrikai vadász – magyarországi küldöttei segítségével – ekképpen válaszolt: Csaó, Jancsika! A sivatagi szél idefújta a leveled, és mivel épp vadászom, mert tudod, én mindennap vadászom, Pampalini itt, Pampalini ott, szaladtam… De miattad gyorsan kerestem egy zsiráfot. Rádobtam egy kötelet, de nem ellenkezett, mert elmondtam neki, hogy egy barátja várja Magyarországon. Ő azt válaszolta, hogy szeretne a te zsiráfod lenni, Jancsika! Szeresd hát őt nagyon és vigyázz rá! Most rohanok, mert, ó, Donna Klára… rohan felém egy oroszlán… jaj…! Távoli barátod: Pampalini vadász