Kevés fiatal választja a gazdálkodók életét

Bár megyénkben is sokfelé gondot jelent, hogy a gazdálkodók kiöregszenek, és nincs, aki átvegye tőlük a stafétát, szerencsére bőven van pozitív példa is.

Rigó András még nem töltötte be az ötvenhetedik életévét, de időben gondoskodik a Besenyszög határában található gazdaság sorsáról. Fia, bár nem agrárvégzettségű, végül mégis ezen a pályán képzeli el a jövőjét. A huszonhét éves fia­talember már most is egyre több feladatot vállal át apjától.

– A fiamnak más irányú a szakmája, többféle képesítést is szerzett, de végül némi nyomásra mégis csak mellettem kötött ki – mesélte Rigó András.

– Persze ő is szereti, ha nem így lenne, hiába erőltetném. Én is dolgozom még, szükség van az én ismertségemre és szakmai tapasztalataimra, de a nagyobb volumenű munkákat a földeken már ő végzi, ő az, aki vet, arat, bálázik – tette hozzá a rutinos szakember.

– Kiskoromtól a mezőgazdasági gépek körül nőttem fel, kijárogattam a tanyára, jól éreztem ott magam – válaszolta az ifjabbik Rigó András arra a kérdésre, miért döntött más irányultsága ellenére mégis a szántóföld mellett.

– Ahogy nagyobb lettem, apa elkezdte megtanítani a traktor működését. Középiskolába Szolnokra jártam, közlekedési szakon végeztem a Gépipariban, de van más végzettségem is, például hegesztő, esztergályos, webtervező…

– Informatikai ismeretekre a modern traktoroknál is szükség van, a gépek pedig mindig érdekeltek. A mezőgazdaságból pedig meg lehet élni, ha jól csinálja az ember. Talán a szabadság a legvonzóbb benne, a városban lakom, de kint dolgozom a természetben. Ha pedig úgy adódik, hogy másnap valami elfoglaltság miatt kicsit később mennék ki dolgozni a földre, apámmal sokkal könnyebb megbeszélni, mint a főnökömmel egy munkahelyen – fejtette ki a fiatal gazda.

Juhász Gábor viszont az ellenpéldát képviseli. Bár mindkét szülője agrárterületen dolgozik, van is egy kisebb családi gazdaság a Jászságban, őt nem ejtette rabul ez az életforma. Inkább a tanári pályát és a kényelmesebb városi létet választotta. Nem érzi úgy, hogy valaha is hivatásszerűen szeretne földműveléssel, állattartással kínlódni. Így azt tervezik, értékesítik a földet, ha a szülők már nem bírják tovább a munkát…

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is kiemelt kérdésként kezeli a generációváltás témáját, célkitűzésük, hogy megállítsák azt a kedvezőtlen folyamatot, mely számos gazdaság megszűnéséhez vezethet.

– A gazdatársadalom folyamatossága ősidőktől kezdve fennáll – hangsúlyozta Hubai Imre Csaba, a NAK megyei elnöke.

– A hagyományos gazdaságokban az 1800-as, 1900-as években a család szerepe meghatározó volt. A 1900-as években a paraszti értékrendnek megfelelően a családok több gyermeket neveltek, a családból egy férfi tag, lehetőleg az első örökölte a birtokot. A rendszerváltás után a földprivatizáció határozta meg a birtokok kialakítását, annak nagyságrendjét, ez ma is tart – mondta a szakember, aki szerint a mezőgazdasági pálya mindig sokkal nehezebb volt más ágazatokhoz viszonyítva, összetettebb, nagy gyakorlatot igényel.

Az elnök úgy véli, az elméleti tudás, a naprakészség, annak fenntartása komoly energia­befektetéssel biztosítható.

– Az agráriumban a szakmunkás, a technikumi és az egyetemi oktatás összhangja nem mindenben felel meg az igényeknek és az elvárásoknak – mutatott rá a gondokra a megyei NAK-elnök.

– Ahhoz, hogy az agráriumot a fiatal gazdák számára vonzóbbá tegyük, szükségessé vált egy egységes rendszer, amit az elmúlt évtizedben sikerült is a kormánynak kialakítani. A vidékfejlesztés más irányba történő átrendezése azonban nem használt a fejlődés igényeinek, ilyen téren van még mit alakítani.

Az oktatás mellett a versenyképes támogatási rendszer is fontos

– Összességében elmondható, hogy a fiatal gazdák szempontjából kiemelt feladat az oktatás, a megfelelő támogatási és versenyképes ágazati rendszer kialakítása – foglalta össze a teendőket Hubai Imre Csaba.

– Ezenkívül a túlzott bürok­ráciától való mentesítés, az önálló autonóm gazdaságok stabil, hosszú távú, támogatott megvalósítása is fontos. Mint ahogyan az is, hogy az agráriumban megfelelő szakmai és élettapasztalattal rendelkező vezetők irányítsanak, akik képesek a napi problémák átlátására, a felmerült gondok megoldására és a nemzetgazdaság igényeinek maximális kielégítésére. Ha a felsorolt és fel nem sorolt tényezők összhangját meg tudjuk teremteni, akkor néhány év alatt problémamentesen megoldható lesz a fiatal gazdák bevonása a termelésbe – adott hangot reményének az elnök.