2021.04.22. 19:58
Petőfit szaval, és bármit megjegyez a három és fél éves Küri Albert
Korunk gyermekei sokszor már egészen kicsi korukban a digitális világ fogságában élnek. Sok szülő az esti mesemondás, közös mondókázás, verselés helyett szívesebben ültetik csemetéjüket a képernyő elé, vagy nyomnak kezükbe okoseszközöket mesekönyv helyett. Így aztán nem meglepő, hogy a gyermek később is nehezen talál utat az olvasandó történetek, költemények világába. Szerencsére találkozhatunk olyan kis gyermekekkel is, akik szívesen hallgatnak és mondanak maguk is verset, mesét. Mint a tiszasülyi Küri Albert.
Küri Albertnek minden este mesél édesanyja, Küriné Polgár Dóra
Fotó: Nagy Balázs
A kis Küri Albert még csak három és fél éves, és rajong a mesekönyvekért. Sőt, nagyon lelkesen szaval, kis agya szivacsként szívja magába a hallott költeményeket. Olyannyira, hogy nemrég egy online szavalóversenyen – ahová videóra vett produkciókkal lehetett nevezni – legifjabb résztvevőként megnyerte a gyermek kategóriát.
– Egészen kis korától mesélek esténként a kisfiamnak. Ez a program soha nem marad el, legfeljebb olyan kivételes esetben, ha épp utazunk valahová, és elalszik, mire alkalom lenne a mesére – avatott be közös estéikbe az anyuka, Küriné Polgár Dóra.
– Mindig is nagyon érdeklődő volt, a „miért” korszakában is folyton kaptuk tőle a kérdéseket, fárasztó volt ugyan, de mindig adtam neki magyarázatot. A könyveket is hamar megszerette, lapozgatja, kéri, hogy olvassam fel ezt vagy azt. Nagyon sok mindent megjegyez, verseket, de prózai szövegeket is. Játék közben pedig csak úgy magától felmondja. A Dióbél királylány mesét is szereti idézni, a felét szinte szóról szóra mondja vissza. Kedvenc meséje pedig a Micimackó. Egy időben Petőfi Sándor Arany Lacinak című verse tetszett nagyon neki, szinte minden este ezt kérte, hogy olvassam fel neki, míg végül megragadt benne – mesélte az anyuka.
Ezzel a Petőfi-verssel neveztek be a könyvtár szervezte versenyre is.
– Már korábban is gondoltam arra, hogy a telefonommal megörökítsem, ahogy szaval, de amikor észrevette, hogy fel akarom venni, elviccelte a versmondást. Aztán nemrégiben megláttam a szavalóversenyre a felhívást, jó alkalomnak tűnt, hogy elkészüljön a felvétel. Megkérdeztem tőle, vállalkozik-e rá, hogy így elszavalja a verset, de akkor komolyan kell vennie. Rámutattam, milyen jó dolog is lenne, még díjat is lehet nyerni. Vállalta.
– Első próbálkozásra hibátlanul végigmondta, mégis meg kellett ismételni a felvételt. Van ugyanis egy kilenc hónapos öccse, aki a másik szobában sírni kezdett, az pedig nagyon belehallatszott. Harmadik nekifutásra készült el az a videó, amit küldtünk a könyvtárnak.
A családban egyébként nincs olyan, aki ilyen előadói vénával rendelkezik, vagy szakmája lenne az irodalom. Az édesanya közgazdász, az édesapa vállalkozó. Dóra ugyan lelkesen szavalgatott gyerekkorában, de csak otthon.
– Biztos, hogy a mindennapi mesélésnek köszönhető az a készsége – vélekedett Dóra.
– Rengeteg könyve is van, nagyon szereti őket lapozgatni, felolvastat belőlük. A korához képest bőséges a szókincse, felnőttesen beszél, még mi is meglepődünk rajta. Ugyan a tévében is szokott mesét nézni, de nem ragad le a képernyő előtt. Az állatokat is szereti, van saját tanyánk, ott szabad levegőn lehet.
Visszahúzódó, csendes fiúként viselkedik
A kis Albert szeptemberben kezdett óvodába járni, bár a koronavírus-járvány miatt egy ideig ő is otthon maradt. Az oviban csendes, visszahúzódó fiúnak ismerik. Édesanyja szerint úgy látszik, a többi gyerek között nem érzi szükségét, hogy megmutassa, mire képes. Persze idővel ez is változhat. Meglehet, felcseperedve majd valamelyik tehetségkutató versenyen pillanthatjuk meg...