Egy első és egy harmadik helyezettnek járó díjat is bezsebeltek

Hat újszászi nyugdíjas alkotásait is megcsodálhatjuk július 15-ig a szolnoki Agórában a Korona 20/21 elnevezésű tárlaton. A műveket ezután Nagykörűben is kiállítják majd.

Péteriné Bevíz Katalin foltvarrással készített csodás alkotásokat, Konka Istvánné pedig madzagból. Szajkó Gyuláné három jász viseletbe öltöztetett babával gazdagította a kiállítást, míg Krassóiné Gyüre Rozália nemrég megjelent önéletrajzi könyvét küldte be a pályázatra, amire az újszászi könyvtár munkatársai hívták fel a figyelmét.

Asztalos Józsefné Julika Rönkhúzó györek télen című festményével harmadik helyezést ért el képek kategóriában. Tehetségére még általános iskolában figyelt fel a tanára. Akkor aszfaltrajzversenyeken remekelt, de utána nem tanult tovább ezen a pályán.

Nyugdíjazása után, 2003-ban kezdett el újra nagy lendülettel festeni a fia biztatására, aki úgy gondolta, hogy valamivel le kell kötnie magát.

– Nehéz megszokni nyugdíjasként, hogy már nem kell időre menni minden reggel – árulta el hírportálunknak Asztalos Józsefné.

– Ennek ellenére nem unatkozunk, adódik munka bőven a ház körül, de ha van egy kis szabadidőm, előveszem az ecsetet – fűzte hozzá a tehetséges alkotó, aki több száz képet festett már temperával, akvarellel vagy olajfestékkel, amik között tájképek és csendéletek is akadtak. A legtöbb képet elajándékozta, és ez az első alkalom, hogy pályázott velük, ami Krassóiné Gyüre Rozália biztatásának köszönhető. Tárlaton is csak most szerepelnek másodjára az alkotásai. Először, 2013-ban, a Kultúra Napja alkalmából megrendezett újszászi amatőr képző- és iparművészeti alkotók kiállításán képviseltette magát tizenegy képpel.

– Amikor megtudtam, hogy engem is díjaznak, egy méterrel a föld felett jártam örömömben, hiszen az ember egész élete során vágyik valami elismerésre. A díjátadó pedig egy örök emlék marad – mondta Asztalos Józsefné, aki egyébként verseket is ír.

Nyolczas Károlyné Ani főként foltvarrással készült művekkel pályázott, de az első helyezettnek járó díjat a tárgyi alkotások kategóriában az aprólékosan kidolgozott, szalaghímzéssel készült maszkjával hozta el.

– Már gyerekkoromban is tudtam és szerettem varrni, kézzel és géppel is, de hímeztem és gobelint is készítettem

– beszélt a kezdetekről Nyolczas Károlyné.

– Olyan tíz évvel ezelőtt tanultam meg a foltvarrást, amikor megalakult az újszászi Foltvarró Kör. A szalaghímzés technikáját is itt sajátítottam el. Az abonyi varrókörnek is tagja vagyok, így itt és Újszászon is többször állították már ki az alkotásaimat, de ez az első díjam, és az első pályázatom is. Három képet is készítettem már szalaghímzéssel, és innen jött az ötlet, hogy varrok egy maszkot, ami a járvány időszakához kapcsolódik. Az apró színes virágok miatt mutatós, de használni nem lehet, hiszen nem tudjuk mosni, fertőtleníteni, viszont egy emlék erről az időszakról. Nagyon örültem a díjnak, hiszen nem is gondoltam volna, hogy ilyen helyezést érek el ezzel a maszkkal.

Két megpróbáltatásokkal teli életet mutat be a könyv

Krassóiné Gyüre Rozália művét nem a kiállításon tekinthették meg először az újszásziak, hiszen pár héttel ezelőtt könyvbemutatót is tartottak a településen. A könyv két részből áll. Az első fele, Az adott szó kötelez címmel, Krassóiné Gyüre Rozália, a második pedig Krassói Tibor életét írja le Szigorúan titkos címmel.

Ez azonban nem csupán két önéletrajz, hanem egyúttal kor- és helytörténeti alkotás is, hiszen az előbbi azt is bemutatja, milyen volt az élet a Rákosi-korszakban Újszászon, a második pedig egy erdélyi magyar kálváriáját írja le, aki szeretett volna hazánkba áttelepülni a családjával. Ekkor fonódott össze a két szerző sorsa, akik nagy áldozatokat hoztak azért, hogy Krassói Tibor álma valóra váljon, ami nem sikerülhetett volna Gyüre Rozália nagylelkű önfeláldozása nélkül.