Minden hazánkért elesett, hős katonánkra emlékeznünk kell!

– Bár személyes kötődésem nincs a térséghez, és előadóként sokfelé megfordulok az országban, jól tudom, hogy itt nagyon büszke és vendégszerető emberek élnek. Erre legutóbbi látogatásom színhelye, Jászkisér is jó példa, ahol Lu­kácsi György polgármesterrel és Balogh Györggyel, a művelődési ház igazgatójával együtt igen szívélyesen fogadtak minket. Ennek tudatában érthető, hogy mindig örömmel teszek eleget a jászsági meghívásoknak – tette hozzá a történész, majd áttértünk előadásának tárgyára, hősi halottaink emlékének megbecsülésére.

– Hivatalosan már 1917-ben olyan törvényt hoztak nálunk, hogy a hazáért hősi halált halt katonáinkról meg kell emlékezni. A két világháború között ezzel nem is volt semmilyen gond, minden évben május utolsó vasárnapján emlékeztek meg az akkor még Nagy Háborúnak nevezett első világháború elesettjeiről. A fordulat az újabb háborút követően történt, mert 1945 után eltörölték ezt a megemlékezést. Csak 2001-ben hozott az akkori Orbán-kormány egy olyan törvényt, mellyel úgy állították vissza a május utolsó vasárnapján tartandó megemlékezést, hogy egyben kiterjesztették a történelmünk során a hazáért hősi halált halt valamennyi magyar katona emlékére. Őrájuk emlékeztem most Jászkiséren – mondta az ezredes.

Beszélgetésünkben kitértünk rá, volt idő, amikor a politika egyenesen háborús bűnösnek tekintette hősi halottainkat…

– Természetesen a kérdéskört tisztán látó nemzeti szellemű történészeknek már sikerült ezen túllépniük. Én magam is elsősorban győztes harcainkra helyezem a hangsúlyt, mert vesztes csatáinkat elégszer igyekeztek belénk nevelni. Ezért írtunk négy, győzelmeinkről szóló első világháborús könyvet a fiammal, melyekben Przemysl ostromairól, Szerbia, Montenegró és Albánia elfoglalásáról, illetve Bukarest román orvtámadás utáni kapitulációjáról van szó.

– Visszatérve katonáink megítélésére, úgy gondolom, a magyar katona a második világháborúban nem a fasizmusért harcolt.

– Közép-Európában fekszünk, ebből következik, hogy a Szovjetunió elleni háborúból nem maradhattunk ki. Semlegesek szintén nem lehettünk. Ebben a témakörben jelent meg többek között a

Ki vagy kik voltak a felelősek az 1944. október 15-i fegyverszüneti kísérlet kudarcáért? című könyvem – tette hozzá.

Pintér István nagy tisztelője Görgei Artúrnak, a hadvezér itteni ténykedését is ismeri.

– Húszévnyi várakozás után jelent meg a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület erkölcsi támogatásával egy könyvem a tábornokról. Ebben Görgei szerepét vizsgálom a téli hadjáratban és a kápolnai csatában, de ismert előttem az itteni tevékenysége is. Még huszártiszt korában a Jászkunság Nádor huszárezredében kezdte szolgálatát, majd a szabadságharcban betöltött első jelentős beosztása is Szolnokhoz, az itteni nemzetőrtáborhoz kötődött. Ez is megkerülhetetlen része a tábornok katonai pályájának.

Öt országban tartott már előadást

Pintér István szűkebb kutatási területe az 1848/49-es szabadságharc, az első világháború és a második világháború egy része. E témákról eddig öt országban tartott megemlékezéseket, illetve előadásokat: Magyarországon, Erdélyben, a Délvidéken, a Felvidéken és Lengyelországban. Eddig harminchat, nagyobbrészt országos, illetve nemzetközi kiadványban jelentek meg cikkei, többek között A magyar királyi 2. honvéd hadsereg harcai 1942–1943-ban című tanulmánya. De ide tartozik az Andrássy Egyetem 2016/17-es évkönyvében az 1917-es caporettói áttörésről németül írt cikke is.