Egy meggyfa miatt vitáznak a szomszédok a szolnoki Kertvárosban

„Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) – Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa…” – eképpen kezdődik Arany János legendás elbeszélő költeménye, „A fülemile”.

Nos, jelen esetünkben nem a csalogány hangjának „jogos tulajdonlása” ad okot bosszankodásra Szolnokon, a Kertváros két kertszomszédja számára, ám szóbeli perlekedésük oka a kívülállók számára hasonló lehet. Részükről azonban fontos és becsületbeli ügy ez, nekünk pedig az olvasóink fontosak, ezért jártunk utána, kinek is lehet igaza?

A 76 esztendős Balázs Géza kertvárosi portáját gyümölcsöző mintakertként ismerik az ott élők. A birtokon szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack is megtalálható a többi gyümölcsfajta mellett, míg az előkertben érik a harminc éve ültetett naspolyája.

A szomszéd kertje leginkább zöldebb, ám a gondosan lenyírt gyepfelületű takaros porta itt is tartogat kánaáni nyalánkságokat: szedret, málnát, miegymás gyermekcsalogatót a gyönyörűen gondozott virágfajok mellett. A szomszéd előkertjében pedig a tizenéve ültetett meggyfa cseperedik. Hát ez az! A gondok okozója!

Az évek múlásával e gyümölcsfa egyre inkább fölémagasodik Balázs úr kisebb méretű naspolyájára...

– Amikor több mint három évtizeddel ezelőtt ültettem a naspolyámat, az előírásoknak megfelelően, a méretezési határokat betartva kerestem és találtam megfelelő helyet számára. A szomszédom azonban, szerintem, úgy tíz-egynéhány évvel ezelőtt, nem megfelelő távolságba ültette el a meggyfáját előkertje mesgyéjénél. Sajnos, ezt korábban nem tettem szóvá, s ma sem zavarna, ha rendszeresen ápolná azt. Most, amikor terebélyesedik a fája, a szomszédom nem metszi meg legalább akkor és annyiszor, hogy a meggyfa lombozata ne feküdne rá a naspolyára. Már fényt is alig kap, szenved szegény. Az udvaromon pedig a szerintem szintén helytelenül ültetett szedre okoz gondot: a közös kerítésünk betonalapja alatt átbújva törnek elő a hajtásai – mutatja a föld alól itt is, ott is, amott is földből kikandikáló növénysarjakat.

Majd folytatja a pörviadal indítékait az idős ember:

– Nem utolsó sorban már az is vitát szolgáltat számunkra, hogy nekem gyakorta kell permetezni a gyümölcsösömet. Az előírás szerint lakott területen belül csak akkor lehet gépi permetezést alkalmazni, ha előtte erről, akár írásban, akár szóban, tájékoztatom a szomszédjaimat. Mivel az eléggé elharapózott viszonyunk miatt személyesen már nem érintkezünk egymással, így

mindig a postaládájába bedobott levelek által üzenem meg a növényvédelmi eljárásaim időpontját. Ezeket azonban letagadja – állítja.

Teljesen természetes, és sajtóetikai szempontból is megtettük, hogy a már hatóságokat is megjárt ügy másik felét, a szomszédot is kerestük. A házánál az elmúlt napokban többször személyesen jártunk, csengettünk. Nem nyitott kaput. Azonban véleményére kíváncsiak vagyunk, és amennyiben van mondanivalója, állunk a rendelkezésére.

Ha a hivatalos út nem járható...

Balázs Géza a kertészeti problémájával a polgármesteri hivatal illetékes osztályát is megkereste, illetve hivatalos bejelentést is tett. A jegyző a „fás szárú növények gondozási elmulasztása” tárgyában indított eljárást. Ezt azonban megszüntette azzal az indokkal, hogy a szakvélemény szerint különleges veszélyhelyzet nem áll fenn, a szeder gondozva van, és a meggyfa ágainak metszése is megoldható. Balázs úr fellebbezett, az ügyben másodfokon eljárt kormányhivatali illetékes pedig újfent megállapította, hogy nem történik mulasztás.

Az általunk megkért, és az ügyben szakértőként eljárt Boros Zoltán városi főkertész nem kívánta részletezni a feleknek megküldött határozat tartalmát. Megjegyezte azonban, hogy ezt a vitát két kertszomszéd hamarjában lezárná, ha közelednének egymás felé, és megbeszélnék egymással a problémájukat. Ha ez nem megy, a következő lépcsőfok a bíróságra vitt polgári peres eljáráshoz vezethet.